Libagége, köldöködig ér a vége

"Aki Márton napján libát nem eszik..." jegyében látogattam el a Pásztor Csárdába.
Sajnos a kerthelyiség tele volt, pedig ezen a gyönyörű, meleg késő őszi napon szívesen sütkéreztem volna, mint gyík a kövön. Bent volt hely bőven, a míves cserépkályha mellett foglaltam helyet, amelynek működésére nem volt szükség. Korábban - emlékeim szerint - kétszer már jártam itt, egyszer volt alkalmam működés közben is megcsodálni a kályhát. Odabent egységes étkezőhelyek-, illetve ahogy DEndre sokszoros gasztrokirály fogalmaz a paraszti-polgári átmenetű berendezés fogadják a látogatót. Egyszerűen egyedi hangulata van. Fa asztalok és székek, faragott lábakkal, tiszta, fehér terítővel. Sajnos az asztali futó valamilyen papírszerű anyagból nem látszott frissnek, de rózsás mintázata illett a helyhez. A hajópadlóra illik a patinás kifejezés, itt nem mesterségesen koptatták, mint az egyik bpi vendéglátóhelyen.
A Rendezettséghez tartozik a tisztaság is, ahogy említettem a terítő tiszta volt, csak amikor a pincér elvette a terítéket, akkor vettem észre, hogy a tányér alatt morzsás volt. Pedig első látásra a helynek legszívesebben kiválót adtam volna.
A pincér egy idősebb, ránézésre 60-on felüli férfi volt. Némi kedvesség szorult belé, de állandóan rohant. Borzasztó volt látni, elborzadtam, hogy én is így vagyok a saját munkahelyemen. Ruhája tiszta, de kopott és feslett volt. Valószínűleg a munkába álláskor kapta, nem tegnap. A maga stílusában megkérdezte, mit akarok. Mondtam, hogy libarizottós menüt ennék és valami rostos üdítőt innék. Tojáslevest jósolt, helyette az interneten olvasottaknak megfelelően egy igen kellemes ízvilágú nokedlis burgonyalevest kapott a "zemberfia", egy kis helyes bográcsban, amiből saját maga merhetett. (Fábrys kitérő: osztrák vendégek tojásos nokedlit "nudeln mit eier" kértek, amit fanyelű serpenyőben szolgáltak fel.) És 3 dl sárgabaracklevet, a sijós fajtából - a pincér saját elhatározásából. Némi időben mérhető várakozás után kaptam a pincér által darásnak mondott rizottót. Közben a szomszéd hatszemélyes asztalhoz érkezett egy társaság, akik közül egy ember jó viszonyt ápolt a némileg ápolatlan felszolgálóval, így megtudtam, hogy csontos a "daráshús", mert nyakból készült. A rizottó tetején reszelt sajttal vala felszolgálva. Nagyon finomra sikeredett, az adag is megfelelő volt, mindössze két csigolyát találtam benne. Kár lett volna kihagyni ezt az ebédet.