Lássuk, mit eszünk?

Szóval, mit is eszünk, ha itt lakunk? Félpanziós ellátmányunk lehetővé tette, hogy a reggelit és a vacsorát a hotelben fogyasszuk el. Valószínűleg elég kevesen voltak ilyen kondíciókkal itt, mert az első este lesétálva az étterembe, azt kérdezte az idősebb úr, hogy a százvalahányas vagy 308-as? Én meg kerek szemmel néztem, hogy jé, ilyen kevesen vagyunk itt mindössze három emeleten? Hát igen, alig jártak ide vacsorázni az emberek. du. 6 óra és este 9 óra között lehet menni, a nagy szálában mi ültünk ketten magányosan. A választék nem túl bőséges, de elegendő és igényes is. Első este a vasi dödöllét kértem előételnek, reménykedve, hogy gyermekkorom ízei visszaköszönnek sok évtized múltán, ez majdnem sikerült is, még ez a dödölle állt a legközelebb az én általam ismerthez, zsíros, hagymás, ragacsos, de lepirított, nem pedig a krokettre emlékeztető szalondödölle, amit más helyeken ilyen néven adnak. Tejfölös is volt, módjával. Ennek csak az a hátránya, hogy úgy eltelsz vele, annyira nehezebb étel, hogy a további étkezést megnehezíti. A másodiknak kért kacsamell vörösboros gombaraguval elég kellemesen indult, vonzó tálalásban, a rizs, a gombás mártás nagyon finom volt, a kacsahús viszont, nézetem szerint elég nyers. Puha, rózsaszín, félig feldolgozott, a vastagabb szeleteknél ez sokkal jobban kiütközött. Azért majdnem mind megettem, egy kis nyersszínű darabkát azért visszaküldtem mutatóba a tálalóba. Az üveges Pilsner Urquell hideg volt és nagyon jó jutalom, egy hosszú, izzasztó nap után. Desszertnek az étlapon négyféle volt a kínálatban, de szóban kimondva csak kettő, mindkét este, az egyik egy somlói galuska, ami nem is szerepelt a kiadott írott anyagban. Ezt választottam. Valójában inkább valami csokoládés hab volt, egyáltalán nem rossz, elmajszolgattam. Reggelire eléggé szépen tálalt és tulajdonképpen minden általános igényt kielégíthető felkínálat volt, melegfronton tojásrántotta, sült szalonna, apró virslik, hidegen felvágottak, vaj, zöldségek, lekvárok, a péksütemények nagyon frissek és finomak voltak, a tojás első nap folyósabb és hígabb volt, másnapra már keményebb, sültebb állagú, de abszolút rendben volt minden, a narancslé, a kávé, és egyebek, ami ilyenkor szokás. Folyamatosan pótolták. Másnap este óvatosabban nem kértem előételt, a másodiknak kért csirkemell mellé hagymás törtkrumplit kértem, és érdekes, amennyiben az előz nap a dödölle túl zsíros volt, úgy másnapra a hagymás törtburgonya meg túl száraz, de nem estt rosszul, nem, nem panaszkodom, a feketeruhás idősebb úr a kedvünkért rendületlenül le és fel ment a sok lépcsőn, minden akció egy lépcsőmászást jelentett neki, vagy le a konyhába, vagy fel az italos bárpulthoz, egy-egy vacsora alatt komoly edzésmennyiséget volt kénytelen kiállni. És itt csak mi voltunk. Az étterem szép, üvegfalú, tele fénnyel, egy nagy, nyitott terasz is csatlakozik hozzá, árnyat adó ernyőkkel. nem tudom, milyen ez nagyüzemben, mert még nem láttaam úgy működni. Most nagyon kellemes volt, a zene is kellemesen kapcsolódott az étkezéshez, intelligens volt, nem tolakodó, inkább hangulatot fokozó. Ajánlom mindenkinek a helyet.