A boldog idők jelképe

Ehhez azért szombathelyinek kell lenni, hogy ezt igazán megértsd... a városnak (az ország első városának) volt egy egészen különleges sajátossága, az a bizonyos villamos. Sok szombathelyi csoport van a neten, a nagyobbik részük lelkes múltidéző, és a villamos témája örök, nincs hét, hogy szóba ne kerüljön, hogy képet ne rakjon fel hozzá valaki. 1897-től 1974-ig működött. A vasútállomástól a Kálvária dombig szelte át a várost a főtéren keresztül, egyetlen sín, helyenként kettős kitérővel. A mi utcánkban is volt egy kettős kitérős állomás. És hát a hangja, a szaga, a csörömpölése, a rángatós harang, a leemelhető ajtó, a kalauz, a jegylyukasztás mind-mind velejárt. Az ország egyetlen villamosvonala volt, amelyik nem volt ráfizetéses. Imádtuk. Az ütközőjén utaztunk gyerekként. Sokáig állt egy kocsija kiállított tárgyként Budapesten, a 32-esek terén. És hát itt van ez, a Püspökvár (Püspöki palota) mellett, az egyes számú kocsi kiállítva, örökre. Felmászhatsz rá, én is mindig felmászom.