Akkor majd én

Mióta az eszemet tudom, ez a szobor itt állt, az utcánk végében volt, a TSZ-be itt jártam tejért, valamelyik rokonom itt volt cipész a szomszédban, ide, a temetőbe temették részben a felmenőimet, ebbe a templomba hordott keresztanyám imádkozni... ez a szobor meg töretlenül, mindig itt. Így aztán az életem része. Ma megálltuk vásárolni a szemben lévő boltban valamit, persze, hogy átszaladtam, láttam, hogy fent van az ittjartamon de még nem értékelte senki. Hát én elfogult vagyok. Pontosan Itt állt Szent Márton szülőháza, egyes tézisek szerint pont ennek a kútnak a helyén, más tézisek szerint a templom északi oldaloltárának fizikai helyén. Miután ez a 300-as évek magasságában történt, hát azt mondom, hogy az a 10-20 méter eltérés csak szőrszálhasogatás. Szóval, ez a római katona pont itt született, aki aztán később francia püspök lett, és a jó fene tudja, hogy mitől, mélyen tisztelt nagy magyar szent is, holott akkor a magyarok még a fasor végében sem jártak, azaz sehol. Az, hogy visszajött ide és megkeresztelte a saját édesanyját, amint a kútszobor is mutatja, hát, izé... na, és egyszer odaadta a köpönyegét is egy rászorulónak. Hmmm... ne feledjük hogy miatta kajáljuk meg a libákat bőszen Szent Márton napján ősszel, ami azért inkább gasztronómia móka, semmint teológiai. És már majdnem olyan öreg vagyok,, mint ez a szobor meg a legendája, szevasz öreg celeb, mondtam neki ma, és alaposan lefényképeztem.