Erősen ajánlott!

Csavarogtam tegnap az őszben és a világban, Siófoktól húztam Tamási felé, hogy hegyi kápolnákat vadásszak, amikor a szemem sarkába beakadt a tábla, hogy "Múzeum", Tab, jobbfelé... ne legyen már ilyen, hogy az ember csak úgy elhúz egy múzeum mellett, 10 km kitérő, a bolondnak is megéri, Nagy Ferenc galéria... lássuk. Szép nagy ház, szép nagy beparkolás, ajtón benyit. Na, volt is meglepetés! Egy kedves kis hölgy, képességei minden lehetőségét kiaknázva megpróbált fogani, törődni velem, aztán hamar kapcsoltam és elfogadtam a helyzetet és attól kezdve azon szinten kommunikáltunk. De később megérkezett a nővére is, nos, ő itt a valódi vezető, örökös, egy hihetetlenül kedves, szívélyes nő, csupa mosoly, barátság és szeretet, nem győzött csodálkozni, hogy mit keresek én itt, ilyenkor, de hát nyitvatartási idő van, miért ne lehetnék itt? Hát mások nem nagyon szoktak... és még a legdurvább esetben is párszáz forint a beugró, nekem még simán csak ingyenes, és nem csak a fafaragások voltak az élmény, hanem ez a két érdekes lány is. Tulajdonképpen meg kellett volna ölelnem őket, csupán szeretetből, hálából, nem tettem. és most arra gondolok, hogy visszamegyek és megteszem. Ha jól sejtem az összefüggéseket, Nagy Ferenc unokái voltak. nem volt túl sok időm, mert ez az egész egy műsoron felüli napi program volt, de azért végigcsodákoztam a házon, ez egyébként hajdan egy fogorvos háza volt, lent volt a rendelő, fent a lakás, aztán így maradt valahogy a közre. A faragások meg gyönyörűek. Kifejezők, aprólékosak, mesélők. Van néhány példa a képek között, vegyétek, nézzétek, lássátok! Nagy Ferenc életének meg utána nézhetsz, szolgáló sorból, háború, hadifogság, majd faragás itthon tovább... és ez a hagyaték itt.