Étkezés valahol a térképen

Tápiógyörgyén aggasztóan kevésnek láttam már az üzemanyagot, kérdeztem, hol van itt benzinkút? - Szele! Arra! Menjen csak, Szele! Jó, mentem Tápiószelére, ott van benzinkút. Ott meg kérdeztem, hogy hol lehet itt enni valamit? Itt? Sehol! Györgye! Menjen Tápiógyörgyébe, aztán a zebránál! Így is lett. Nem messze "a zebrától" meg is találtam ezt a helyet. Nyitva volt, ahogy megszoktam már, kongott az ürességtől, elárvultan mászkáltam le és fel. Aztán egyszer csak ordítottam valamit, hogy hahó, van itt valaki!? Nemsokára lett is, nem túl nagy örömmel előjött egy lány, mondta, üljek, ahová csak akarok, kérjek, amit csak karok. Étlap. Választottam a Györgyey tányérost, cigánypecsenye, rántott sertésborda, trappistában gombás csirkemell, kétféle köret, savanyúság... mondta a lány, hogy ez nagyon népszerű, mások is ezt kérik. Akkor nekem is jó lesz! Vártam, de nem nagyon sokat, nem tudom, honnan indult a konyha, de minden kész lett, bőséges adag, szanaszét lehullott a tányérról, ha belenyúltam, háromféle hús, kétféle köret, savanyúság, kakastaréj, és csak 3290 forint! Pázmándon egyetlen szelet húst ettem köret és savanyúság nélkül 4200 forintért pár napja! Egy ennél rosszabb étteremben! Na, vannak itt arányok. Nagyon jól is laktam, még hagytam is a tányéron. A végére a lány is kedvesebb lett. Megittam kétszer 3 deci körtelevet, és még mindig csak 4500-nál tartottam! Borravalóval lett 5000, de ez egy nagyon jó ár. Kérdeztem valamit a kastélyról, hogy ez itt miért kastély, hát, nem ez a kastély, az szemben van hátul, oda nem lehet menni, mert az bolondokháza. Nem firtattam tovább.