Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár Blaskovich Múzeuma Tápiószele

születésnapja alkalmából, amelynek fontos elemeként valósult meg Az utolérhetetlen Kincsem" című kiállításuk. Ez azonban jobbára főként szöveges tablókból áll, így nem különösebben köti le a látogatót, aki jellemzően a gazdag gyűjteményes anyagú kúria bejárása után, már kissé eltelve a látottaktól, érkezik ebbe a részbe. Az állandó gyűjteményben azonban van egy-két fantasztikus tárgy, amely Kincsemmel van szoros kapcsolatban. Ilyen mindenekelőtt az Angliában 1878-ban nyert hatalmas, ezüstből készült tiszteletdíja. Jogosan emeli ki itt is a bevezető ismertető, hogy a tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. Állandó kiállítása a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a 19. századi magyar köznemesség kultúráját, tárgyi emlékanyagát. Az ottani tárlatvezető elmondása szerint számos szerencsés tényező együtthatása, hogy ez a ház, az itteni gazdag gyűjtemény nem jutott a magyarországi kastélyok jellemző sorsára: Nem rabolták ki, nem dúlták szét. Leginkább annak köszönhető, hogy ma mindent eredeti szépségében csodálhatunk, hogy az intézmény gondos megőrzői, vezetői, halálukig, az 1960-as évekig a Blaskovich-fivérek voltak. György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az elődöktől öröklött családi anyagot. Egész életüket annak rendelték alá, hogy családi gyűjteményük együtt, egyben és Tápiószelén maradjon. Sikerült!

Közben találsz díszkutat, meg szobrot is, a neves testvérpár ül egy padon egy kutyával, A ház előtti virágágyás közepén pedig egy Szfinx heverészik. Ki van írva, hogy csengess nagyot, hát csengettem nagyot. Ki is jött egy hölgy, rögtön tisztáztuk, hogy nem pizzafutár vagyok vagy hittérítő, múzeumlátogatni jöttem. Hát, ennyi meg ennyi lesz. . . akkor is, ha öreg vagyok? Akkor is. És ha 70 éves elmúltam? Mutatom a személyimet. Akkor is. Állami fenntartású a múzeum? Igen. És mégis kell fizetnem? Sőt, még ha fényképezni akarok, akkor még többet is. Nincs vita, leperkáltam, azaz kétszer is lehúzták a bankkártyámat, és ez nem tetszett egyáltalán. Később megnéztem a neten, egyáltalán nem kellett volna fizetnem. Hát ez a kaland. A kúria meg szép, érdekes, izgalmas, te jó ég, ki ne jönne el ide megnézni egy ilyen gyűjteményt? Érdekes történet a kúriáé, itt ugyanis eredeti dolgok maradtak meg, ezt nem zúzta le a németek, szovjetek, magyar nép sáskajárása, a Blaskovichok lepaktáltak mindenféle megszállóval, hatalommal, inkább szolgáltak, mint, hogy itt hagyják a házat, gyűjtemény, ebek harmincadjára. Szép is a gyűjtemény, gazdag a tárlók kínálata. Az egyik szoba például csupa ló és Kincsem, a csodaparipa neve is a Blaskovichokhoz kötődik, relikviái is vannak itt. Pipagyűjtemények, fegyverek, festmények, vadásztrófeák. . . megannyi külön kis történet, legenda. De mit csináltak örökké itt, Tápiószelén? Két férfi, két testvér, se feleség, se család, csak a múzeum élete. . . érdekes, hogy ilyen volt Berzsenyi is Niklán, egy hasonló kúriában, Kölcsey is Szatmárcsekén. . . magányosan egy faluban. De miért? Hát, ők tudják. . . . vagy tudták.