EGY IGAZI KÚRIA

A Blaskovich névről a Kincsem című film nagy sikere után legtöbbünknek a csodaló jut eszébe, Tápiószele Blaskovichai pedig oldalági rokonai Kincsem hajdani tulajdonosának. Ez a kapcsolódás magyarázza, hogy a kúriában most éppen Kincsem jubileumi évet indítottak a csodakanca 150. születésnapja alkalmából, amelynek fontos elemeként valósult meg Az utolérhetetlen Kincsem" című kiállításuk. Ez azonban jobbára főként szöveges tablókból áll, így nem különösebben köti le a látogatót, aki jellemzően a gazdag gyűjteményes anyagú kúria bejárása után, már kissé eltelve a látottaktól, érkezik ebbe a részbe. Az állandó gyűjteményben azonban van egy-két fantasztikus tárgy, amely Kincsemmel van szoros kapcsolatban. Ilyen mindenekelőtt az Angliában 1878-ban nyert hatalmas, ezüstből készült tiszteletdíja.
Jogosan emeli ki itt is a bevezető ismertető, hogy a tápiószelei Blaskovich Múzeum az ország egyetlen, a második világháborút berendezésében is sértetlenül átvészelő kúriamúzeuma. Állandó kiállítása a maga nemében páratlan gazdagságban őrzi a 19. századi magyar köznemesség kultúráját, tárgyi emlékanyagát. Az ottani tárlatvezető elmondása szerint számos szerencsés tényező együtthatása, hogy ez a ház, az itteni gazdag gyűjtemény nem jutott a magyarországi kastélyok jellemző sorsára: Nem rabolták ki, nem dúlták szét. Leginkább annak köszönhető, hogy ma mindent eredeti szépségében csodálhatunk, hogy az intézmény gondos megőrzői, vezetői, halálukig, az 1960-as évekig a Blaskovich-fivérek voltak. György és János tudatos munkával fejlesztették tovább az elődöktől öröklött családi anyagot. Egész életüket annak rendelték alá, hogy családi gyűjteményük együtt, egyben és Tápiószelén maradjon. Sikerült!