Tavaszi zsongás Tihanyban - hűvös fogadtatás, hideg étterem

Egy szép tavaszi vasárnap felkerekedtünk kis családommal egy tihanyi kirándulásra. Mivel délben érkeztünk, így anya kiadta a parancsot, irány ebédelni. Bár még senki nem volt igazán éhes, azt mondta úgyis várni kell a kajára, addigra a csemeték megéheznek. A parkolótól - mivel a legközelebbi zárva volt - a második legközelebbi étterembe, a Gardába mentünk be.
A kis alapterületű, kb 20-25 vendég fogadására alkalmas étteremben egy család volt csupán érkezésünkkor. Bent nem a várt szívélyes fogadtatásban volt részünk, sőt még csak azt sem mondhatjuk, hogy meleg fogadtatásban volt részünk. Az étteremben a műkandallóra kihelyezett hőmérő 18 fokot mutatott - ahogy fészkelődő csemetéim felfedezték. A pincérek is mellényben és pulóverben szolgáltak fel.
Gyors ital és ételválasztás után néztünk jobban körül. Erre volt időnk bőven. A székek viszonylag kényelmesek voltak. Az asztalokon szépen mosott, vasalt damasztabroszok. A miénkre éppen egy cigarettával kiégetett darab jutott, valószínűleg valamikor a teraszon szolgálhatott. A padló járólappal borított, gyönyörűen takarított. Az egyik ablakban gyümölcskosár műgyümölcsökkel, az egyik falon a már említett műkandalló, alatta igazi fahasábokkal. Az asztalok és a pult között elválasztás gyanánt egy akvárium aranyhalakkal, az alján kagylókkal és egy-két jópofa mű vacakkal: mélytengeri búvár, kincsesláda. Az étterem közepén a plafonra egy csónak van rögzítve, a falakon horgászathoz köthető tárgyak. Nekem egyetlen momentum tetszett: a pecaboton lógó fényképek. Szóval a belső tér berendezése ízlések és pofonok, nekem nem jött be és nem is találtam egységesnek.
Sajnos az idő nem engedte meg, hogy a teraszon fogyasszuk el ebédünk. Pedig onnan jó kilátás nyílt az apátságra, illetve a belső-tóra. A benti nagysághoz képest itt nagyobb területen tudnak vendégeket fogadni.
A pincérek visszafogottan kedvesek voltak, talán még az előző napi kolbásztöltő verseny utóhatása alatt állhattak. Hagytak választani, majd összeírták a rendelést. Ezután vettem észre az asztal közepén álló ajánlótáblát. Egyik felén "Téli ajánlatunk", másikon "Februári ajánlatunk" állt. Mondjuk március 6-án nem tudtam eldönteni, vajon a kettő közül bármelyiket lehetett-e volna választani.
Az étlap sokak szerint szegényes, hiszen alig néhány étel áll rajta. Én ezt soha nem szoktam felróni, hiszen így garantálható lenne a frissesség. Van hal, szárnyas, az disznó- és marha java, összesen levesekkel együtt kb. 25 féle.
Az általunk választott ételek - mondjuk átlagolva - jól sikerültek. A rántott csirke és a halrudacska mind elfogyott, ez jót jelent a gyerekeimnél, főleg az ínyenc fiamnál. Az általam rendelt vadas marha csak sótlan volt, ezen könnyen lehetett segíteni. A mártása isteni volt, a zsemlegombócokban a zsemledarabok szárazak voltak. Én átitatva szeretem. Feleségem röpülő állateledele érdekesre sikerült. A zöldségek valami trágya besamel-mártásban voltak és nem grillálló sajt volt grillezve. Van még mit gyakorolni az új szakácsnak (a fészbúkon kerestek szakácsot januárban).
A mellékhelyiség tiszta volt, repedezett csempékkel. Hidegvizes kézmosási lehetőséggel és kézszárítóval, melyet 160 cm alatti testmagassággal csak fej fölé emelt karral lehet használni. Bejutás nem egyszerű: az étterem alatt található, egy viszonylag meredek lépcsőn kell lejutni.
Az ebéd után séta a városban, a visszhang kipróbálása (a kijelölt helyről nem működött), komp megtekintése, kacsaetetés volt a program. Mivel nem lett tele a hasunk könnyedén abszolváltunk ezeket. Sajnálatomra a Kogartba nem jutottunk el - majd legközelebb. Így is szép volt ez a nap