Lehet, hogy ezt nem kellett volna

Nem ide készültem, de felfigyeltem rá, hogy ez itt van, aztán be is mentem. Ezt is ki kell próbálni. Egyszer, aztán többet nem kell. Igénytelen egy hely. Temperamentumos, ricsajos "beszélgetés" a dolgozók részéről, a srác mindig kiül egy kinti székre, onnan kiabál be a pult mögé, gyros tálat kértem, igazából kis tálcát kaptam, nem tálat, jobbra-balra itt-ott lelógtak róla a koszos asztalra valami szálak, hát biztos örülni kéne inkább ennek, hogy milyen sokat kaptál, de nem volt akkora öröm. Leginkább káposzta volt a hús mellé, meg krumpli alá. Nem választasz, ez van. A srác csak úgy natúr kézzel dobja rá az anyagot a tálcára. A szomszéd asztalhoz két idősebb pár telepedet, ketten a második falat után meghagyták az egészet. Én azért megettem, amit meg lehetett, mert kísérletező ember vagyok, Kísérlet eddig tartott, vége, máskor ide nem.