Nem is rossz hely

Gondoltam, biztos valami városszéli kiskoszos, de nem! Szép ősszel egyszer csak beállítottam ide, nem tudván, hogy mit is akarok itt, egyszerűen csak kíváncsi voltam. Az ántivilágban a vasúti büfék, restik az út az utazás részei voltak, és, mint ilyenek, az öröm részei is. Olcsó kis vidám helyek. Hát ez a Lokomotív is valami ilyen, el is nosztalgiáztunk erről a pultban álló szimpatikus hölggyel, meg hozzátettük azt is, hogy ez a világ azért lehanyatlott már. De kár. Na de én is, hát mikor jövök mostanában Tapolcára vonattal? Semmikor. Akkor meg hogy kerülnék ide? De ember, lehetne itt babgulyást és pacalt is potompénzért kapni, meg jóféle rántotthúsos, fasírtos szendvicset is! Most éppen nem volt, csak csípős kolbászos, hát azt ettem. A fasírtos meg rántott húsos mindig frissen van reggeltől. De fogy is ám! Szóval, jó hangulatban, jó kedvvel eleszegettem itt, ittam is rá valami üdítőt, és beláttam, hogy nem kell egy ilyen helyről valami előítéletet kialakítani, na jó, de mikor járok én reggelente errefelé?