Gasztrokülváros

Nos, Tapolcán sem csak a fővonulat van, a turisták előtti látványosság, vannak ilyen távolabbi részen lévő leharcolt dolgok is. Az ember meg kipróbál ezt-azt. Néha nem kéne. Kinéztem a térképről, hogy van egy ilyen, lássuk hát... Biztos nagyobb reményekkel vágott neki egykor a gasztrovilágnak a ház, valamikor, kamaszkorában western-kocsmának képzelte magát, ebből mára valami elkoszolódott retró maradt, aztán mintha senkit nem is érdekelne a további sorsa. Az enyészetnek megfelelő a közönség, rendelés a pultnál, majd hoz étlapot, mondta a nem túl motivált lány, aztán nem hozott, nejem vadászott egy csupa maszat példányt a teraszról. Szolid árak vannak, a minőség is szolid, nejem Matyi-tálja valami rántott sajt meg hús, hasábbal, az én sonkás-gombás valamim meg hát... na, de egyszer meg lehet enni ezt is. Tulajdonképpen nem volt itt jó semmi, még a savanyúság sem, legfeljebb a gyári üdítő. A hely specialitása, azt hiszem az, hogy hamburgerező. Na, az milyen lehet... WC-ben áll a víz, régi újságok a tapéták, ez még jópofa is lehetne, de itt inkább szakadt benyomást kelt. Régi lemezek, antik rádiók a western-fíling mellé. Minden, ami a padláson akadt. Nem nagyon akarom elképzelni, hogy majd sűrűn járok ide. Inkább nem is képzelem el.