Kis sündörgés pontokért

Jó, ok, beismerem, van abban valami nagyon snassz, hogy az ember bemegy egy pékségbe és vesz valami semmit, csak azért, hogy az adott településen valami "pontokhoz" jusson, meg nagyarccal gasztrokirálykodjon.... jól van na, én is ezt tettem, ez van. (Irul-pirul) Tehát van egy Zalaco pékség Tapolcán a Fő tér sarkán is, majdnem szemben a Lipóti pékséggel. Tegnap ötlet nélkül bevágódtam ide, aztán különösebb töprengés nélkül megneveztem valami rácsos málnás-vaníliás sütit, meg mellé egy sós-karamellás csigát. Kis zacsekban kaptam, a nő megajándékozott egy mosollyal is, én meg szégyelltem elszaladni vele és a kapualjban megenni, mint egy bagdadi tolvaj, hát megkérdeztem, hogy helyben elfogyaszthatom-e? Persze, három kis asztal is van székekkel. Amit fizettem, az nevetségesen kevés, talán nem volt összesen 400 forint sem. Tehát leültem és alaposan lemorzsáztam magamat, meg talán az üzlet kövezetét is. közben figyeltem a forgalmat, kedves, barátságos hely, régi vevők járnak ki-be, adják egymásnak a kilincset. A sütik jók voltak, az árhoz meg tegyük hozzá, hogy közben a parkolóórám is ketyegett a hát előtt, de ez legyen a személyes problémám.