És ezekkel a lehetőségekkel így gazdálkodni. . . . . Szívfájdító. Szörnyű. Ez már a bűn kategóriája. Nem a személyzeté, hanem a tulajdonosé, vagy az üzemeltető bűne. Ekkora igénytelenséget egy helyen még nem láttam. Nem jó jel, nem erősíti a bizalmat, hogy előre kell fizetni még az idegenforgalmi adót is. Talán az miatt van ez így, mert az első éjszaka után szívem szerint mi is eljöttünk volna. A tetőtérbe vezető feljáró olyan keskeny, hogy csomagokkal felmenni oda, már eleve egy nagy kihívás. Meredek lépcsők, karfa, kapaszkodó nincs. Alig hiszem, hogy bármely építészeti-tűzrendészeti előírásnak megfelel. Onnan lehozni valakit, -például hordágyon,- aligha lehet. A szoba nagy, tágas. Minimális világítás. Lomizás után, az utcán hagyott bútorokkal berendezve. Minden darab máshonnan. Asztal nincs, viszont éjjeli lámpa, ágylámpa, éjjeli szekrény, vagy (asztalka) sincs. Két db szék a négy ágyhoz. Igaz, van óriásképernyős LG tv. Távszabályzóját órák hosszat kereste a személyzet. . . Nehéz is lehet a távszabályzó hátuljára a szobaszámot felírni. A padlószőnyeg eleve valami sötét fekete-szürke színű, hogy ne látszódjon meg a kosz rajta. Látszani tényleg nem látszik. De érződik. Az ágyak alját soha nem porszívózták (látszik). Büdös, dohos szag. Ablakokon nincs szúnyogháló, így a repülő rovarok miatt a szellőztetés eleve kockázatos. Nem is lehet csodálkozni a dohos szag miatt, hiszen a fürdőszobát és WC-t csak a szoba felé lehet "szellőztetni". A fürdőszobának nincs sem természetes, sem mesterséges szellőztetése. Pedig nem egy bazaltsziklát kellene áttörni, hanem csak egy pár centis gipszkarton falat a padlás felé. A fürdőszoba világítása is csak sejtetni engedi a szutykot. Sehol egy törülközőtartó, sehol egy akasztó. WC papír tartó se. Fürdőszobai polc sincs. A WC ülőkéje leugrik a WC kagylóról. Zuhanykabin, zuhanyfüggöny ismeretlen fogalmak itt. Zuhanyozás után kellemes beltenger a WC melletti sarokban, mindenütt áll a víz. Ajtóküszöb ázik, mozog, rohad. Fürdőszoba takarítása történt itt valaha? ? ? Ajtók festetlenek, mázolatlanok. A folyosón is kosz és szutyok. Inkább szutyok. Évszázados. Műemlék? A folyosó linóleum borítása talán soha nem volt felmosva. Falak mentén, sarkokban mindenütt piszok, kapcsolókat megérinteni nem szabad, mert hozzáragad az ember. Az étteremben, -megerősítem valamelyik korábbi hozzászólót-, három napig az asztal alatt ugyanaz a lehullott ételmaradék. A "teríték" hiányos. Kancsó hideg víz ismeretlen áru a vacsoránál az asztalon. A vizet külön kell kérni. Hozták. Pohárban. Tenyéren. Melegen. Az étel ehető, nehezen is lehetne a frissensült csirkemellet elrontani. A rizs frissen párolva, nincs szétfőzve. A hasáb és főtt krumpli ugyancsak jó. De nincs mellé semmi. Kedves Varjú Fogadó-sné! Ma már azért megkívántatik, hogy a vacsora sültjéhez valami szósz, mártás, vagy némi savanyúság adassék. Utána gyümölcs, vagy sütemény esetleg. A reggeli a szokásos, vegyes, változatos. Kivéve a péksüteményt. Az bizony másod és harmadnapos lehet. Pedig több bolt is 1200 méteren belül, saját friss pékáruval. . . Bicajjal, de még gyalog is csak annyi. Az étterem alatt lévő WC olyan minősíthetetlen, hogy inkább a természetet választanám. Estére a helyzet itt némileg javult. A személyzet, de még az üzemeltető sem ismeri a mondást, amely szerint: “You’ve Got Time to Lean, You’ve Got Time To Clean”
Munkaszünetben a személyzet egy fiatalokból álló társasággal elkvaterkázott, eldohányozgatott az étterem bejáratánál, a belső udvaron. Egyébként pedig segítőkészek, készségesek voltak. Csak messze nem profik! ! ! A kétválasztékos vacsoránál három rendelésből téveszteni már nem is bosszantó, inkább mulatságos. Viszont nem mulatságos, hanem sokkal inkább szomorú és gusztustalan, ahogy egy másik asztalnál állva (nekem háttal) rendelésfelvétel közben a bal kezével, INGE ALATT a meztelen hátát vakargatta. És akkor még a konyhát még nem is láttam. . . . A WIFI; mint a mesében. Hol volt, hol nem volt. Többnyire volt azért. Parkolás autóval; két telekkel odébb, saját telkükön, aszfaltos parkoló. De azért a lányomat, feleségemet nem szívesen engedtem volna oda még napközben sem; embermagas őserdő, -gyomnövényekből, ápolatlan, elhanyagolt környezet, romos épület, az udvarban leghátul szeméthegyek. Végezetül pedig; nem hinném, hogy én lennék különösen igényes. A velünk együtt érkezett házaspár hasonló megállapításokra jutott, ők vették a fáradtságot: elmentek és vásároltak némi tisztítószert és fürdőszobájukat legalább kitakarították. Szerintem lehetne így is; bejelentkezéskor a vendégek kezébe nyomnák a recepción a tisztító eszközöket; rongyot, fertőtlenítőt, porszívót, azután pedig nem lehet már ok a panaszra. . . . A beírásomat azért ajánlanám a Tapolca Városa Önkormányzat Kereskedelmi Osztályának, valamint a helyi ANTSz-nek a figyelmébe.
