Visszajárós helyem

ZigZag bölcsen tette, hogy különválasztotta a teaházat a parktól, a kis bolt és büfé függetlenül is működő intézmény. Ki tudja, hányszor voltam itt, mindenféle társasággal. Ma meg egyedül, a visszajárás kedvéért. Mátraverebélyen voltam a nemzeti kegyhelyen, és adta magát a dolog, hogy rögtön megnézzük, hogy a két isten kultusza hogy fér meg egy hegyen? Átkukkolnak egymáshoz a hegytetőn a fák között? De szerintem jól megvannak egymással, itthon, a házioltáromban is Krisna Máriával, Krisztus Ganésával, Fatima tenyerével, Brigitta kereszttel, menórával... jut is eszembe, ma bővítettem a kollekciót itt a parkban, egy kínai sárkánnyal. Szóval, a Park. Ha szerencséd van, kevesen vannak. Ilyen helyeket egyedül kell bejárni, az az igazi. A szokásos rituálé: felsétálni a dombra, a füstölős, mécseses kisházban meggyújtani a mécsest, de előtte megvenni becsületből, gyufa mindig akad, az imamalomnál meg tilos a nyílt láng, ott veszélyes. A sztúpa alatt körben a falon kívülről is imamalmok vannak, hát körbejárod és mindegyiket megforgatod. A békéért, mert már megint különösen aktuális lenne. Egy lány is ugyanezt csinálta, amit én. Járt körbe és forgatta a malmokat. Aztán leült, meditál, azután folytatta. Erre való ez. Átsétálni a templomba a szélparipák között, itt is van szent kút, forrás, lassan megérinteni mindent, szemmel, kézzel, összetenni a kezet és kicsit meghajolni, ahol érzed, hogy kell. Azután egy kicsit feltöltődnek a lelki akkumulátorok, és mehetünk megint tovább.