Idekeveredve

Azt hiszem, úgy kezdődött, hogy Sóskúton szeretem volna valamit enni. Talán hétfő volt, elég régen, meg is találtam a Kőnig éttermet és kiröhögött a kapura tett tábla, hogy hétfőn zárva. Tiszta reménytelen volt a környék, csak valami brutális sörözőt találtam valahol. Ekkor jött egy "B" terv ötlet, hogy ha nem, hát nem, majd megyek Tárnokra, ott mégiscsak van valami... Térkép, megnéz, kibogarász és akkor Esszencia Bisztró. De nem is bántam meg, egyáltalán. Igazán hülye poénnal indult a kapcsolat részemről - bár más helyeken sokszor bevált kapcsolatteremtő momentumnak - szóval, nézegettem az utolsó darab szendvicset a pultban, és idétlenkedtem, hogy húú, nyilván ez az utolsó darab, azért nem vitte el senki, beszáradt, megrágták ls visszahozták, ilyeneken sokszor jót derülünk, de itt nem, a hölgy nagyon rosszul vette az adást, hogy nahát, én őt nem ismerem, ő ilyent soha nem szokott, és csak nem képzelem, hogy nem friss, de ne is egyem meg, csinál ő azonnal egy másikat, méghogy.,... és dúlva-fúlva elment a szendvicscsinálóba, és meg cifráztam, hogy jaj már, dehogy, nem is úgy gondoltam, de, megeszem, csak vicc volt... és szorgalmasan esedeztem bocsánatért. Aztán elkészült a szendvics, megkaptam, kiderült, hogy egyáltalán nem ilyen fafejű a hölgy, ahogy első percekben mutatkozott, szóba elegyedtünk, és igazán kitűnő beszélgetés volt, el is felejtettem a kajámat lefényképezni, csak már akkor, amikor a felét megettem. És egyre jobban éreztem magam, ettem-ittam, ez tényleg egy figyelemre méltó hely, igényes a választék, és a hölgy nagy hangsúlyt fektet a minőségre. Nem csak mondja, hanem tényleg. Sokféle dolgot kínál, de mindennek van értelme, oka, nem véletlen halmaz. Sokat beszélgettünk a környék vendéglátóipari kínálatáról, és azt hiszem, meg is kedveltem a helyet nagyon. Közben azért jöttek be ezek meg azok, helyiek, családok, mindenki a bolt része volt, közvetlen, kötetlen hangvételű bensőséges beszélgetések, érdeklődések, ez az Esszencia amolyan kulturális közeg is valamilyen mértékben.