Az év rostélyosa

Helyi erők ajánlása alapján tévedtünk a helyre. Külsejében is megnyerő volt a Club, így bátran foglaltunk helyet a teraszon. Kora délutáni órán érkeztünk, így nem volt sok vendég, mindenesetre nagyon hamar érkezett segítőkész felszolgálónk. Levest és második fogást kértünk.
Az általam választott leves a Csókakői kolbászleves volt. A felszolgáló erős paprikát is hozott a leveshez, külön felhívva a figyelmemet, hogy az chili, amibe a magok is bele vannak darálva, ezért bánjak vele ehhez mérten. Nos, a figyelmeztetés valóban nem ártott, bár kedvelem erős paprikát.
A leves nagyon ízletes volt, magasra téve a lécet a második fogáshoz, ami részemről a hagymás rostélyos volt. A tálalás ízléses, az adagok bőségesek, az íz... Mennyei! Médium sütve a hús, nem kiszárítva, nem véresen, tökéletesen fűszerezve. Salátaként tejfölös uborkasalátát kértem, ami még tovább fokozta az élményt. Épp az én szájízem szerint ízesített (kicsit édeskés) saláta krémes állagú tejföllel gazdagon megöntözve került az asztalra.
Lakománkat egy melangéval kísértük el, ami szintén nagyon finom volt.
Menet közben a szomszédos asztalnál ülő, jól megtermett kutya kíséretében érkező német vendégek kiszolgálását is megfigyelhettük és szinte biztos vagyok benne, hogy ők is kellemes élményekkel és bőségesen jóllakottan távoztak (erről az eléjük helyezett két személyes bőségtál volt hivatott gondoskodni, ami szintén fölöttébb hívogató benyomást keltett, mindenféle földi jóval megpakolva).
Az ebédet követően a közeli tópartra lesétálva kevés mozgással próbáltuk kompenzálni a kalóriabomba okozta sokkot.
Mindenkinek ajánlom a Coccont