Jobb lett volna nem várni

Későnyári déli melegben, hosszú autóút közben jó lenne inni valamit, gyorsan – és nem drágán – bekapni egy falatot, na meg egy kicsit helyrehozni magunkat a mosdóban. Azért, mert a környezet sem mellékes, Tatán álltunk meg, még a tónál. Nem volt nagy választék. Azért beültünk a Don Salvatore-hoz, nem volt túl bizalomgerjesztő a kopottas székekkel és asztalokkal, de nem voltak sokan. Nézegettük az átlagos olaszos étlapot, mi is lehet az, amit gyorsan el lehet készíteni, és vártuk a felszolgálót (addig a mosdóba sem akartunk kimenni). Egy jó idő múlva jött is, a szomszéd asztalhoz, aztán ott is maradt beszélgetni. Jött még egy másik is – talán pont a tulaj – és ő is a szomszéd asztalhoz, beszélgetni, biztosan jó ismerősök, sok elmondani való van… Nem tudom, mennyi idő telt el, még csak a második ölelkezésnél tartottak, amikor felálltunk, és elmentünk. Nagyon jó döntés volt, kár hogy nem korábban tettük ezt.