Ugyan volt tábla, hogy hogyan lehet visszatalálni a szállodába, hosszas bolyongás után sikerült csak megtalálni a szobát. Lehet, hogy csak nem voltunk elég figyelmesek. Maga a szálloda, a szoba luxust és odafigyelést tükröz, bár a fénye kissé megkopott helyenként. Gondolom a 2012-es földrengés is okozott egy kis gondot, a repedések még látszanak itt-ott. A szoba berendezése elfogadható volt. Csak egy igen kicsi párna volt az ágyon, amit jelezve a recepción, öt percen belül két szobaasszony megjelent és „átnyújtott” két plusz párnát. Következett a vacsora. Külön kellene erről az élményről írnom. A vacsorát egy szűkített étlapról rendelhettük. Egy idősebb felszolgáló volt a segítségünkre, aki szakmája olyan fokán teljesítette feladatát, hogy nemhogy hibát nem lehetett találni, de fényűző és kivételes ellátásban volt részünk. Fehér kesztyűben szolgált fel a vacsora folyamán végig. Háromféle bort kóstoltatott meg, hogy választani tudjunk. A megrendelt ételeket gyorsan, előzékenyen szolgálta fel, figyelmesen, de nem tolakodóan volt jelen. Mindig a kellő időben jelent meg leszedni a tányért, újra tölteni, olajozottan és ámulatba ejtően zajlott a felszolgálás, nem csak a mi asztalunknál, a többinél is. Az ételek is kiválóak voltak. Másnap a wellness részt próbáltuk ki, igényes, nagyon ízléses és kényelmes a kialakítása. Egy probléma volt csak, éppen szerelték a szaunát, ami miatt az élmény elemeket áramtalanítani kellett, így azokat nem lehetett használni a teljes időben, Erre nyilván szükség van, de talán egy kevésbé frekventáltabb időszakban lehetne ezt végezni – hacsak nem hibaelhárításról volt szó. Ez annak okozhat problémát, aki igénybe veszi az egyszeri fürdőzésre és vacsorára, vagy reggelire szóló jegyet (6. 500. -Ft), és pont nem tud pl. szaunázni. A csomagunk tartalmazott egy masszázst is, ami nem igazán nyerte el a tetszésünket – bár én masszőr vagyok és másképp értékelem – de nem volt olyan kellemes, hogy külön fizetnék érte. A második esti vacsora a mélypont volt. Mivel előző este a színvonal az egekbe lett helyezve, még fájóbb volt a csalódás. Egy fiatalabb pincér szolgált fel, kesztyű nélkül – ami nem azért feltűnő, mert kényesek lennénk, hanem mert egy ilyen helyen az ember azt gondolja, mindennek mindig ugyanúgy kell történnie, minden ételnek ugyanúgy kell kinéznie, mindennek ugyanaz a folyamata, protokoll van. Hát nem így történt. Rendelés után már feltűnt, hogy a másik asztalnál ülő vendégek, akiknek előző este a kért borukat levegőztetve, dekantálóban szolgálták fel, elégedetlenek voltak a borral. Aztán ehetetlenül sós ételt kaptak, amit visszaküldtek. Eközben a konyha felől hangoskodás, zörgés, nevetgélés hallatszott. Amit viszont végképp nem akar hallani egy vendég a konyha felől: az orrfújás hangja. A rendelt egyik főétel helyett mást hoztak ki, mégpedig amit előző este is rendeltünk, tehát ugyan nem tudtuk hogyan néz ki amit kértünk, de azt tudtuk, hogy ez nem az. Jeleztük, hogy téves a rendelés, a pincér vissza is vitte. Kihozta a megfelelő rendelés helyett ugyanazt a húst, csak nem salátaágyon, hanem tésztán, jó sok sajttal, de még így sem látszott másnak, mint amit visszavitt. Nehezen viseltük, hogy baleknak nézett, de rávettük magunkat, legalább a kóstolásra. Ekkor sikerült egy hosszú, barna hajszálat találni, ami végképp elvette az étvágyunkat. A pincér érdeklődésére, hogy miért nem eszünk, jeleztük a problémát. Bement a konyhába, majd kijött, és közölte, hogy a szakácsnak felnyírt, rövid haja van. Tehát finoman szólva: hazudunk. Mi sem a szakácsra gondoltunk, hanem a hosszú, barna hajú hölgyre, aki a konyhán dolgozott. Végtelenül kínos volt és megalázó, amellett, hogy egyikünk éhes is maradt. Próbáltuk kitalálni, hogyan oldotta volna meg az előző esti felszolgáló a problémát, de arra jutottunk, hogy 1. nem hozott volna ki téves rendelést, 2. ha igen, akkor nem hozta volna ki ugyanazt, hogy az egy másik étel, 3. ha jelezzük a hajszálat, feltételezem, hogy inkább lemondana egy napi fizetéséről, de új ételt készíttetne, vagy legalábbis két palacsintát hoz, egy helyett. Talán tudatosítani kellene magukban a gyengébb műszaknak is, hogy Magyarország legrégebbi, több mint 200 éves, négycsillagos szállodájában dolgoznak. A második esti tapasztalatunkat jeleztük a recepción is, őszintén sajnálkoztak, elnézést kértek. A reggeli minősége, mennyisége, jó volt, kiemelném a Dallmayr teák választékát. Nem bántuk meg hogy így jártunk, másnak úgysem hittük volna el, sem a luxus színvonalú ellátást, sem azt, hogy ugyanazon a helyen megtörténhet ilyen is. Összességében 5-ből 3 pont, amit a második esti felszolgálás és konyha rontott le. Ha csak egy éjszakát töltöttünk volna ott – az elsőt -, akkor 5 az 5-ből. Mindettől függetlenül visszamennénk – reménykedve, hogy kifogjuk a négycsillagos műszakot a konyhán, amihez külön gratulálunk a szállodának.