A hely, ahol nem tudtam vendégnek érezni magam

Értékelésem nagyon sok fagyizás, két sütizés és egy éttermi étkezés alapján alakult ki. A sokszori fagyizás fantasztikus élményét a Tatai Patara napján sikerült elrontani, amikor is külön belépőt kell váltani csak a fagyizás miatt. Az eddigi 180.- helyett 200.-ra emelkedett az ár, és a nyilvánvalóan rossz időnek köszönhető szűkített választék sem hozta a megszokott minőséget: a fagyikban - mindegyik megkóstoltban - jégdarabok voltak, a jellegzetes ízek hiányoztak, a tölcsér pedig ázott volt - értem hogy párás az idő, de megoldható a feladat. A kétszeri sütizést a sütemények csodás kinézete és íze sem tudta emelkedett hangulatba hozni, köszönhetően a pincérek és pincérnők érdektelenségének, majdhogynem flegmaságának. Az esős idő ellenére, amikor is senki nem fogyasztott a kinti fagyizóban, annyi rugalmasság nem volt a személyzetben, hogy fagyit lehessen kérni kehelyben, mivel az bent nem volt, csak kint. Az egyetlen étterem, ahol egyértelműen azt érzem a kiszolgáláskor, hogy nem a felszolgálók vannak értem, hanem és vagyok értük. Emellett nem kíváncsi a vendég a magánéletük apró problémáira és évődéseikre, amit fennhangon folytatnak. A fogyasztott étel gyorsan elkészült, ízléses elrendezéssel tálalták fel, bár a zsályás csirkemell olyan szinten erősen volt fűszerezve, hogy szinte kesernyés volt a sok zsályától. Az árban a hely megismételhetetlen hangulata, egyedi elhelyezkedése és a tó látványa legalább felerészben megjelenik, a másik fele a konyha. A hely szerintem túlértékelt, bár kétségtelen, hogy az egyediségét mindenki ki szeretné legalább egyszer próbálni.