Kastélymustra

Most már így, hogy van mihez mérni... szóval, 20-30 felújított kastélyt (még több kúriát) láttam az elmúlt években, közben valamilyen mértékig a lelkesedésem azért lohadt. Már nem repesek annyira az országon átsöprő vár-, kastély, erőd... stb. felújításokon, mint kezdetben. Lett ebből az egészből valami egységesen művi, valami fogyaszthatóvá tett folytatásos sorozat, végigvonulunk a kistafírozott termeken, tudjuk, hogy ezek vagy azok a dolgok, érthető történelmi okokból nem az eredetiek, de hát valószínűleg így néztek ki, a régi képek, elbeszélések, felvételek szerint. Festmények, antik bútorok, tükrök és vázák, kordonok között elbandázunk a velünk együtt áramló kíváncsiakkal, akik néha idegborzoló megjegyzéseket tesznek erre vagy arra, kötelek mögül vizslatjuk a múltat, interaktív termekben részt is vehetünk valamiben, kirakósban, keresőben, felölthetünk valami vicces csákót, vagy meghallgathatjuk, megnézhetjük a nagy kivetítést, ami mindig arról szól, hogy ez a dúsgazdag parazita család ekkor és ekkor megvette a fél országot egy másik dúsgazdag élősködőtől, vagy kapta az egész megyét valami koronás disznótól ajándékba, aztán már csak az volt a gondja, hogy kéttornyú, négytornyú, vagy 12 tornyú kastély építessen ide vagy éppen oda... közben érdemeik elismeréseként a banda tagjai grófok, hercegek, nádorok, miniszterek, országnagyok, érsekek, püspökök lettek, hogy még többet lapátolhassanak be a nadrágjuk hátsó zsebe alá. Mi meg bámész-maflán járjuk a művárakat és műkastélyokat, és közben azt kiáltjuk, hogy hej, isten áldja a magyart, Isten áldja a nagyságos uraimékat! Azután egy-két új, rendbehozott dolgot lenyúl egy-két új nagyúr, kordon lesz körülött, fegyveres őr meg kutya, és a nép ma is azt kiáltja, hogy Isten áldja a jóságos nagyságos uraimékat! De most még lehet bútorokat, festményeket nézni, menjünk, látogassunk kastélyokat! Szép is az!