Mókus szalad veled szembe az úton, nagy kócsag emelkedik fel nagy szárnycsapásokkal, sütkérező teknősöket figyelhetsz meg, szitakötőket, ha nagyon szerencsés vagy, akkor még nutriát is vagy jégmadarat is, békák hihetetlen kórusa zeng a láperdőn, madarak kontráznak az ágakról. . . halak úsznak közel, szóval élménypark, és nem egy zavaros vízben áznak a nyomorultak, mint egy állatkert akváriumában, nem ketrecben, kalitkában él itt a világ, mint a nyomorultak telepein, hanem szabadon, láthatóan boldogan, énekelve, kerengve. . . tavirózsák mindenfelé, zsombékok, nádasok, és semmi dolgod, csak sétálni és gyönyörködni bennük. Nagyon nagy szerencsénk volt, egy fél iskolányi szaladgáló, ordítozó, nyüzsgő gyerek jött ki éppen, amikor mi bementünk, és amikor kijöttünk a békéből, egy nyerítve sétáló falusi női csapat indult befelé éppen zajt csapni. Mi meg megúsztuk az egészet, és így a csend áldása alatt megpróbáltunk belesüppedni a zöld világba, amennyire csak lehetett. A végén annyira nem voltam fáradt, hogy a legszívesebben újra kezdtem volna, ez annyira jó, hogy abbahagyhatatlan. Ha szereted a Föld lakóinak élőhelyeit, a világok szebbik arcait.