Emlékeimbe ágyazottan

Nem a látnivaló kapott ötöst, hanem az emlék. Ott töketlenkedtem a településen, valójában az Árpád-kori templomba való bebocsájtást vadásztam, eredménytelenül, aztán a helytörténeti gyűjteményt akartam valakivel kinyittatni, az sem sikerült. Azt mondta valaki, hogy a kulcsok őre már olyan öreg, hogy nem fog lejönni. De nem lehetek ennyire szerencsétlen... hát ez a templom? Ez az ütött-kopott református, nem az a kicsicsásított Árpád-kori... na, erre valakinek beugrott, hogy hát itthon lehet az a néni, aki kinyithatja... Na, már vonultunk oda a kertkapuhoz, édes néni előjött, és nem sok idő múlva már hozta is a kulcsot, én meg bejutottam. De előtte körbetáncoltam a templomot, hogy megnézzem minden oldalról. A torony alatti főbejáratot valószínűleg nem használja senki semmire régóta. Szóval, oldalról mentünk be. Kívül elég kopott az épület, bent azért jobban rendbe van rakva. Bár... Hát, szóval, valaha nagy hitélet volt itt, volt idő, amikor megtöltötték mindkét karzatot is az idetartozók... de most már... és itt omlik rád a pusztulás fájdalma: néha-néha errejár egy lelkésznő és tart Istentiszteletet, de már a legjobb eseteben is csak négyen-öten vannak a hallgatóság, mind ilyen idős ember, ott ülnek olyankor a bejárat mellett első két padban, ahol a könyvek is vannak. valahogy átéreztem... jártam már nem is egy, ilyen utolsókat rúgó templomban. És ami még ezzel együtt jár... azt mondja édes néni, hogy ők már olyan öregek, hogy nem tudnak felmenni a karzatra takarítani, de én azért felmentem persze. Hűű, hát ilyent!! Millió és millió református légy teteme porlad a padokon, padok között, az elmúlásnak ilyen tömegben már szaga van, édeskés rovarhalál, a fehérjék azért csak bomlanak, és szinte zizeg az elmúlás, a sok pici testből kiszakadó millió lélek egy ideig még a porhüvelye körül keringhet. Rendkívüli élmény a halál és az élet temploma végóráiban járni. Nem tudom, hogy rajtam kívül bárki kíváncsi-e ilyen bizarr helyekre, valószín én vagyok itt a főreformátus vagy templomokban kísértő entitás, de nekem beleült az agyamba rendesen ez a hely.