Ebéd az agglomerációban

Nem itt akartunk ma enni, de a budajenői Öregház alaposan be volt zárva, így aztán átkullogtunk Telkibe, bízva a Csehülünkbe, hogy majd ott. De nem úgy van ám az! Rendeltünk asztalt? Nem - pirultam el tövig. De azért szereztek egyet, nem túl jót, nem túl rosszat. Nincsenek túl jó asztalok, legfeljebb az árnyékban, a lugasban, de azoknál nagyobb társaságok ülnek. Szomorúan láttam, hogy a többség pizzát eszik és megrémültem, hogy ez egy pizzéria és csak az van. De nem! Van rendes étlap és van rendes ennivaló is! Marhahúslevest kértem gyufametélttel, feleségem meg eperkrémlevest kért. Mindketten meg voltunk elégedve, nekem túl sok volt a zeller, azokat meg is hagytam. Másodiknak nejem töklecsót mondott kolbászmorzsákkal, én meg ropogós borjúmájat. Tejfölös uborkasalátával finom az! Nagyon jót ebédeltünk, ittunk bodzás limonádékat is, a végén azért mégis kicsit soknak tűnik a húszezer forintos számla, de hát ez van. Nem ettünk drága ételeket, a levesek durván 2000 forint körül mozognak, a második fogások inkább az 5000 felé. Hogy jön ki ebből 20689 forint? Úgy, hogy két limonádé 1350+1350, egyik leves 2190, másik 1950, töklecsó 4790, borjúmáj 4990... uborkasaláta 900, egy zéró Cola 790, és hát a szervízdíj meg 2380. Gondolom, itt nem szegény családok élnek a környéken.