Hangulatos hely, vegyes összkép

Egy kellemes novemberi szombaton, az impozáns apátsági templomban elköltött esti mise után és a káprázatos látképtől jó kedvvel telve léptünk a varázslatos hangulatú aprócska vendéglő helyiségbe. Tudtuk mit szeretnénk fogyasztani: én napok óta vágytam egy "fínom", szaftos rántott csirke szeletre vagy combra, finoman prított petrezselymes burgonyával, és tejfeles, fokhagymás uborka salátával. A párom jóféle házi tyúkhúslevest szeretett volna enni. Így hát pontosan ezeket rendeltük a vicces kedvű felszolgáló fiútól, inni pedig az általa ajánlott üdítőt - a ház saját készítésű citromfű és bodza szörpjét. Eddig tartott a jókedvünk.

Ital:
A szörpök íze rettenetes volt, dominált a mesterséges édesítőszer mellékíze, az összbenyomás geil, kellemetlen - ihatatlan volt.

Ételek:

Házi tyúkhúsleves: 1/10 - a rossz emlékű iskolai menza levesek szintje: az elején tűzforró és rendkívül fűszeres (domináns őrölt feketebors), hogy elfogyjon, mire kihűl és ne vedd észre a romlottságot jelző savanykás ízt.

Rántott csirke: 1/10 - "vegeta" ételízesítő ízű hús. A panír rendben volt, az egész szelet kellően vastag volt, ennek ellenére átsült, de nem volt égett, csak sajnos a vegeta íz ehetetlenné tette.

Petrezselymes burgonya: 1/10 - vízben főtt krumpli, megszórva egy csipet szárított petrezselyemmel. Nincs átforgatva zsíradékon, nincs megsercentve a petrezselyem, nincs megsózva a krumpli. Nulla. Iskolai menza színvonal alatt.

Uborka saláta: - mégsem volt - a felszolgáló a rendelés felvétele után kis idővel visszajött és jelezte, hogy nem tud uborka salátával szolgálni, alternatívaként paradicsom salátában egyeztünk meg.

Paradicsom saláta 5/10 - pár szelet friss paradicsom, aprított lilahagyma, "valamilyen" ecettel leöntve. A hozzávalók rendben lettek volna, nyilván nem volt ideje összérni, az ecet nem éppen egy balzsamecet, de ez egyébként is ízlés kérdése. Alternatívának megtette, az egész fogásból a legkevésbé kifogásolható elem.

A mellettünk levő asztaloknál távozó és fizető vendégek elégedettségüknek adtak hangot, azt mondták az arra rákérdező felszolgálónak, hogy ízlett nekik az étel. Reméljük, nem csak udvariaskodta, és csak mi voltunk szerencsétlenek. Olvastam a többi hozzászólást, lehet, hogy a kis forgalmú időszak, vagy a műszak vége űzött rossz tréfát velünk, de sajnos nem merünk többet próbálkozni.

Ha az étterem felelőse olvassa ezt, kérem, figyeljen oda ezekre, hagyjunk jó emlékeket az idelátogatókban, vigyék jó hírét a magyar konyhának!