Fényképen valahogy jobb volt

Július végén tettem tiszteletemet a panzióban másodmagammal. Kissé megkésve fogtunk neki idén a szálláskeresésnek, így az általunk favorizált szállásokon már nem volt szabad szoba, új irányba kellett elindulnunk. Ennek a keresgélésnek eredményeképp találtunk rá a Viktória Panzióra. Az egyik ismert szálláskereső portálra feltöltött képek alapján szimpatikusnak tűnt, a visszajelzések sem voltak rosszak, barátságosnak tűnt az ár, belevágtunk. Megérkezve ismét megszállt a már oly sokszor felszínre törő érzés: nem szabad a véleményekre támaszkodni. A panzió szomszédságában egy lekerített placc található, ahol daruskocsik, trepnire emelt hajók és egyéb "látványosságok" voltak. Valószínűleg én vagyok másképp bekötve, de amitől mások hanyatt esnek, az nálam jó, ha a tűrhető kategóriába befér. Étterem választásnál is sokaknak még mindig az a legfontosabb, hogy malomkerék méretű tányéron érkezzen az étel, a laposra klopfolt rántott hús legyen akkora, hogy még erről is lelóg. Nálam nem a nagy adag a fontos, hanem az étel minősége és a ez elkészítés technológiája. Szállás kapcsán is érvénye lehet ez a fordított bekötés, mert amilyen szuperlatívuszokban áradoztak egyesek erről a panzióról, az alapján többet vártam. Kívülről rápillantva az épületre, erős SZOT üdülős utánérzésem volt. Nagyon vendégcsalogató, mondhatom... A szálláson valami minimális felújítás történt ugyan, de a régi idők szele így is megcsapott. Nem akartam rögtön leírni a helyet, gondoltam mégiscsak belül alszunk, lássuk, ott milyen. Nos, semmilyen. Jellegtelen és a SZOT üdülős feeling csak nem akart elmúlni. A panziónak van egy "szép" nagy kertje, vagy udvara, ami valóban lehetne szép, ha gondozná valaki. Az a zöld izé, ami csak itt-ott zöld, na az volt valaha a fű, ma már inkább a gaz zöldell a kiégett fű között. Tudtommal levélhullás ősszel szokott lenni, így rácsodálkoztam július végén a meglehetősen avar borította udvarra.
Számomra ez már az igénytelenséget, a nemtörődömséget sugallja. A recepciós hölgy kedves volt, bár sok dolgunk nem volt vele. A szobába érve sem dobódtam fel. Megpróbálom összefoglalni a szoba főbb jellemzőit: meleg, levegőtlen, kicsi. Belépve azonnal láttuk, hogy ez egy gyárilag kétágyas szoba, ahol az ágyak eredetileg a szoba két ellentétes végén szoktak lenni és a kedvünkért "varázsoltak2 belőle dupla ágyast. A drága személyzetben nem tengett túl a lakberendezői véna. Az ajtón belépve orra estünk egy asztalban és két fotelban, ami ugye az átrendezés miatt szintén nem a rendeltetésszerű helyén, -az ablak alatt- volt, így aztán ronda is volt és a minimális közlekedést is lehetetlenné tette. A nap telibe sütötte a szobát reggeltől estig, redőny nincs, a sötétítőt inkább hagyjuk... Be volt téve egy ventilátor, ami arra volt jó, hogy zajt csináljon, mert hűvöset nem tudott. Keverte a párás, meleg levegőt, mindezt az egyik sarokban, mert csak ott volt konnektor. Ezen a ponton már nem volt őszinte a mosolyom. Sebaj, gondoltuk, úgyis csak aludni fogunk itt, hiszen aktív pihenést terveztünk. Szétpakolás előtt némi átrendezéssel lakhatóvá és tűrhető kinézetűvé varázsoltuk a szobát -érdekes, nekünk sikerült- majd átadtuk magunkat a nyaralás örömeinek. Este fáradtan mentünk vissza a szobába, azzal a reménnyel, hogy hatalmasat alszunk. Az ajtt kinyitva orrba vágott a fülledt meleg. Ablak ki, a napközben vásárolt hosszabbító segítségével ventilátor az ablak nyílásába, hogy a kinti levegőből jusson be valami. Lezuhanyoztunk, aminek az lett a vége, hogy tovább nőtt a szoba páratartalma és csuromvizesen, izzadtabban feküdünk le, mint fürdés előtt. Az ágyra fekve feladtam a maradék reményt is. Kifeküdt, kényelmetlen alkalmatosságok voltak, melyeken nemhogy hét, de egyetlen éjszakát is kín elviselni. Reggel alig tudtunk felkelni, annyira fájt a derekunk. Nem ecsetelném ilyen részletességgel minden napunkat, elmondom, miket hiányoltam még. Oké, hogy ez egy panzió és nem szálloda, de külföldön is megfordultam már néhány panzióban, így ez a tapasztalat adta a viszonyítási alapot. Elvárom még egy panzióban is, hogy legalább kétnaponta cseréljék a törölközőket, takarítsanak és pótolják a WC papírt. Itt az egy hét alatt a kutya nem nyitott ránk, hogy takarítani jött, a törölközőket sem cserélték és wc papírt is kérni kellett, automatikusan nem hoztak. Igaz, hogy is hoztak volna, hiszen arról sem tudtak, hogy elfogyott, ahhoz be kellett volna jönni a szobába takarítani. Étkezési lehetőségből csak a reggelivel éltünk, arról tulajdonképpen sem jót, sem rosszat nem tudok mondani. Átlagos magyar büfékínálat, mint a legtöbb helyen. Láttam már ennél gyengébbet is, igaz, jobbat is. Kevés helyről megyek el úgy, hogy alig várom; a saját ágyamban alhassak végre. Ez olyan volt. Bizonyára az én elvárásaim magasabbak, de köszönve a lehetőséget, jövőre nem ismételjük meg a látogatást. Ezért a pénzért magasabb színvonalat várok és kapok is.