Nem egy nagy sztori

Hát, ennek az Oázis étteremnek nincs valami kiemelkedően nagy története számomra, egyszerűen a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban javasolták, hogy keressem fel, igyak itt, csak 100-200 méter... enni nem ettem, nem vagyok egy etruszk cickány, hogy naponta hatszor egyek, mint itt a bajnokok, így aztán maradt az ivás a kánikulában, de, hogy szélesebb látóképet nyerjek, azért megbeszéltük az egyébként nagyon kedves nővel, hogy mit ettem volna, ha mégis. Közben elfogyasztottam néhány Schweppes-t, meg még kávét is kértem. Amúgy jól éreztem magam, barátságos hely ez. Vendégnek meg csak egyedül én voltam itt éppen.