Erre aztán ez kedves ember átsétált velem, nincs nagyon messze, ugyanazon a főúton található ez is, Pár perc séta. A ház már kintről is pofás, dús, buja kertje van (csak a jóég tudja miért, de a külső képek nem kerültek fel az ittjartamra. . . ), és még ott is találtuk a kedves hölgyet, aki itt átvett engem használatra, és komolyan mondom, pazarul éreztem magam! Hát igen, mit tesz hozzá az élményhez az emberi tényező. Itt egy annyira jófej nő volt, hála a neveltetésének, hogy egyből egy húron pendültünk, és tulajdonképpen végigökörködtük a tájházat. Igyekeztünk egymást szórakoztatni, én ilyenkor minden baromságban szívesen benne is vagyok, beöltöztem még bohócnak is, ő segített, mert ez olyan kis hátulgombolós gönc, és vihogva csináltunk képeket rólam, meg bármiről. . Azt nem mondom, hogy a tájház anyaga az mellékes, de egy kicsit árnyékba húzódott a vidám hülyéskedés közepette. De azért alaposan megszemléltük, amit meg lehetett. Egy kicsit amolyan szocialista félmúlt tárgyai is kikacsingattak itt, amolyan szocreál belsők, rádiók, nippek, de azért a patinás népies hagyatékokat is meg lehet találni. Nekem csudajó élmény volt itt lenni, legyen jó másnak is!