Egy jó kaland idejönni

Tiszaföldváron a főcél a Tiszazug Földrajzi Múzeum volt, de ahogy beléptem, rögtön az elején kiderült az is, hogy van ám itt egy tájház is, nem is olyan régen, és ha érdekel, azzal kéne inkább kezdeni. Én nem tudtam erről, rögtön izgalomba is jöttem, és hevesen bólogattam, hogy igen, igen! Erre aztán ez kedves ember átsétált velem, nincs nagyon messze, ugyanazon a főúton található ez is, Pár perc séta. A ház már kintről is pofás, dús, buja kertje van (csak a jóég tudja miért, de a külső képek nem kerültek fel az ittjartamra... ), és még ott is találtuk a kedves hölgyet, aki itt átvett engem használatra, és komolyan mondom, pazarul éreztem magam! Hát igen, mit tesz hozzá az élményhez az emberi tényező. Itt egy annyira jófej nő volt, hála a neveltetésének, hogy egyből egy húron pendültünk, és tulajdonképpen végigökörködtük a tájházat. Igyekeztünk egymást szórakoztatni, én ilyenkor minden baromságban szívesen benne is vagyok, beöltöztem még bohócnak is, ő segített, mert ez olyan kis hátulgombolós gönc, és vihogva csináltunk képeket rólam, meg bármiről.. Azt nem mondom, hogy a tájház anyaga az mellékes, de egy kicsit árnyékba húzódott a vidám hülyéskedés közepette. De azért alaposan megszemléltük, amit meg lehetett. Egy kicsit amolyan szocialista félmúlt tárgyai is kikacsingattak itt, amolyan szocreál belsők, rádiók, nippek, de azért a patinás népies hagyatékokat is meg lehet találni. Nekem csudajó élmény volt itt lenni, legyen jó másnak is!