Egy jó halászlére vágytam.

Debrecenbe utaztunk férjemmel, hazafelé úton terveztünk egy jó ebédet Tiszafüreden. Előzőleg az internet segitségével sorra vettük a lehetőségeket, a sok pozitiv vélemény hatására esett a választásunk a Hableány éttermére.Megtaláltuk a hotelt, s valamilyen oknál fogva a teraszon választottunk egy teritő nélküli asztalt,szép kilátással a Tiszára. Az étterem belső terme üres volt, de nagyon tiszta, megnyerő, szép. A teraszon néhány asztalnál vendégek ültek, ebédeltek, kávéztak.Déli tizenkettőkor ültünk le, a férfi felszolgáló, később a hölgy is látta, hogy új vendégek vagyunk, de nem vettek rólunk tudomást, az étlapot is én hoztam az asztalunkhoz. Tiz perc után intésemre a férfi felszolgáló küldte a hölgyet, hogy vegye fel a rendelést.Jelen esetben én harcsa halászlét , férjem tejfölös harcsapaprikást túrós csuszával rendelt, ami rövid várakozás után meg is érkezett.A halászlé langyos, izetlen volt és egy menzán használatos kis porcelán tálkában tálalták, ami egyáltalán nem illik egy Tisza-parti előkelőnek számitó étteremhez. Más étteremhez sem. A benne lévő harcsa darabokról a mirelitként kapható afrikai harcsa jutott eszembe, ize is erre emlékeztetett. A harcsapaprikás szemre nagyon jól nézett ki, de izében, mennyiségében egyaránt csalódást okozott. Az adag zóna volt és a halászléhez hasonlóan majdnem hideg.Az árak elfogadhatóak, nem találtuk drágának, de bizony, éhesek maradtunk.