Elköltve egy pazar ebédet a szépen berendezett, meghitt, otthonos környezetben az ember nem tud másra gondolni, mint hogy van ebben is valami sajátos virtus, megmutatni, hogy sikerre lehet vinni egy helyet ütött-kopott cégtáblával is. Az étlap egyik csapásiránya a klasszikus magyar, a másik a street food. Kínálnak többek között vargányás marharagulevest, túrós csuszát, harcsapaprikást, kemencében sült kacsacombot, marhalábszárpörköltet, továbbá pizzákat és burgereket. Puha, de jó ízű tepertőt kaptam fogadófalatként helyben sült lepénykenyérrel. Jó kezdés. Előételképpen füstölt harcsapástétomot kértem pizza kenyérrel (2290 ft), ami ízletesnek bizonyult, továbbá haltepertőt is (2790 ft), amit frissen sült bucival, kapros tartárral és lilahagymasalátával adnak. Ilyenkor sajnálja az ember, hogy nem ihat meg egy tiszalöki sört e kiváló sörkorcsolya mellé, mert még vezetnie kell. Legkíváncsibb a pacallevesre voltam (2290 ft), nemcsak azért, mert a pacal a kedvenc alapanyagaim egyike, hanem azért is, mert alig néhány helyen készítenek belőle levest Belső-Magyarországon. A harmonikus, jól fűszerezett lében remek, roppanós, julienne-re vágott zöldség és jó tartású pacal rejtőzött. Az Erdélyben sokfelé kínált levesnek magyarosított és modernizált változatát adják itt. Nem álltam meg, hogy ne rendeljek még egy levest, egy saját koncepciójú Horgonyzó halászlevet, amit az étlap ígérete szerint sült harcsafilével kínálnak (kis adag: 1950 ft). A jól elkészített, megnyerő állagú, ízletes, tiszai stílusú lébe viszont haltepertő került betétnek. Az ötlet nem győzött meg. Önmagában nem ördögtől való külön hőkezelt halhúst tenni a halászlébe, otthon is kísérleteztünk ezzel apám tanácsára, étteremben is ettem ilyen irányú halászlevet, például a Kistücsökben 2010 táján. De itt a szárazra sült tepertő erényét, a ropogósságát a lében elvesztette, viszont nem adott hozzá semmit a hagyományos halászléhez képest. Annyi baj legyen, egy apró mellélövés belefér. Nem lehetett kihagyni a legendás kovászos pizzát sem, ha már ott voltam Tiszalökön, az otthonomtól bő kétszázötven kilométerre. Margheritát kértem (1990 ft), a kapacitásból már csak kóstolásra futotta, de sebaj, otthon sütőben (s véletlenül sem mikróban) felmelegítettük, a tésztáját s a feltéteket tekintve egyaránt remek pizza pillanatok alatt elfogyott. Desszertként túrógombócot rendeltem (1990 ft), ami ízre, állagra egyaránt jól sikerült. A kiszolgálás udvarias, szolgálatkész, az árak, mint látható, értékarányosak. A Horgonyzó nemcsak megnyerő és szeretnivaló hely, de a maga stílusával, kínálatával és elhelyezkedésével hiánypótló egység, szerencsés az az ötezer lelkes kisváros, mely otthont adhat egy ilyen helynek.
