Kaland és tájházvadászat

Na, hát van itt Tiszaszőlősön egy tájház, meg valami vele összefüggő régi víztorony... ok, keressük meg! Zavaros vállalkozás a cím alapján, sok egyirányú utca van meg nem behajtható, egyszer csak kibukkantunk a könyvtár előtt. Vidám néni árult valami használt ruhákat, vagy mit. Széles vigyorral, ismerősként üdvözölt. Hát ez is üzletpolitika. Kérdeztük a tájházat, tornyot... egy arrajáró jólelkű ember felajánlotta, hogy menjünk utána, valahogy odavezet. Felkapott a bicajra, mi meg utána. Kiderült, hogy 50-100 méterre van, csak körbe-körbe lehet odamenni. Odamentünk. Ennél többet nem tud, megköszöntük szépen. A kapu új, semmi jel, nyom, mi legyen? Azért csak kiakasztottuk, bementünk, megnéztük a bezárt tornyot, meg a bezárt tájházat, a kertben a kidobott szemeteket, WC- és mosdókagylókat. Egy kidobott 56-os emlékmű is sanyarog a gazban. Nincs itt semmi látnivaló, húzzunk innen. Már majdnem elmentünk, autót begyújt, amikor ránkköszö9nt egy elmondhatatlan külsejű nő? lány? na, szóval nem a veleszületett fizikai adottságain élcelődnék, azon nem illik és nem lehet, de... ööö.. hát van, aki nincs harmóniában önmagával. Lépjünk túl ezen. Azonnal telefont ragadott és kihívta az illetékest a tájházhoz, aztán megvárta velünk együtt. Aranyosan ácsorogtunk ott a dühöngő kánikulában, nagy zavarban, mint egy görög irodalmi színpad. Nagysoká az 50-100 méterre lévő könyvtárból kijött a könyvtáros néni, kedves fiatal nő, vörös haja volt nagyon szimpatikus, Sajnálta, hát olvasója volt a könyvtárban, csak nem verheti azt ki onnan, én meg örültem, hogy van itt olvasó. Na, már négyen voltunk, így aztán bevonultunk testületileg a toronyba és a lepukkant környezetű tájházba, ami belül nem volt elhanyagolt, de nem igazán volt benne semmi érdekes. Felújították, hát ennyit láttunk. A lány mutogatott kínjában egy két felesleges tárgyat, hogy ez is régi ám, meg az is régi. Például régi telekkönyvi kivonatok, vagy mi... csak halkan mondom, ritka dögunalmas tájház volt, de örvendjünk, hogy van! A híres-neves 100 éves víztorony meg szintén szépen felújított, az aljában fotókiállítás van, ami azért nem olyan, amiért eljönnél idáig. De ezt mind ne értsétek félre, mert azért volt ebben az egészben valami szupermókás is, és amúgy meg köszi szépen, hálás vagyok a lányoknak!