Rémes

Igénytelen maradvány egy letűntnek remélt vendéglátói korszakból. A vezetőség jól érzékelhetően a Zimmer Feri című filmből tanulta a szakmát, szemlélete a “jó lesz az úgy a parasztnak”.
A négyszemélyesnek mondott apartman maximum két fő elhelyezésére alkalmas. A nappaliként szolgáló helyiségben kinyitott kanapé lényegében lenullázza az eleve nem túl bőséges mozgásteret. Alvás céljára nem felel meg sem a hotel szó által sugallt kényelmi elvárásoknak, sem az árszintnek.
A szobában markáns rohadásszag, a padló felületesen takarítva, a poharak ragadnak. Gyenge minőségű, helyenként már szétesőben lévő berendezési tárgyak, a falból kilógó konnektor. A higiéniához való hozzáállás a fából készült WC-ülőkével foglalható össze. A szomszéd szobában zajló vita minden szava tisztán hallható.
A konyha egyetlen szóval jellemezhető: menza. A félpanziós menü előállítását kizárólag a költséghatékonyság vezérli.
A hely különlegessége elvileg a játékkínálat. Ez egy valaha faludiszkóként szolgáló épületbe véletlenszerűen bedobált koszos, viharvert eszközöket jelenti. Az érthetetlen okból ebben a térben elhelyezett rágcsálóketrec koronázza meg tartalmilag és szaghatás szempontjából is a szolgáltatás-csomagot.
Négy nap helyett egy éjszakát húztunk ki ezen körülmények között. A vezetőség bocsánatkérés, netalán árengedmény helyett még extra felárat próbált ránk húzni.
Csak a szocialista vendéglátóipar iránt olthatatlan nosztalgiát érzők számára ajánlott.