Hangulatos borozó hamisításgyanús borral

A Tisza és a Bodrog egybefolyásánál egy sor vendéglátóipari egység működik, halsütő lángosos, gyrosos és egy borozó is. Ennek a rusztikus, meghitt hangulatát nagyon szerettem, akkor is, ha a tisztaság tekintetében hagyott a hely némi kívánnivalót maga után.
Mivel volánnál ültem s mustjuk a kiírás ellenére sem volt, vettem két liter bort, aminek tiszta volt az illata, csak semmi furmintosság nem volt benne, holott furmintként árulták. Viszont megszólalásig hasonlított a kilencvenes évek elején az egri ócskapiacon 40 forintért (literár!) vásárolt, egrinek mondott muscat ottonelhez és egyidejűleg a kétezres évek elején Arad központjában vásárolt Tamaioasahoz.
Most persze elvben lehetséges, hogy az egri muskotály, a helyi román illatos fajta és a furmint különböző évjáratokban, különböző talajon épp azonos jellegű bort adjon, de ennél sokkal valószínűbb, hogy ugyanolyan aromával kezelik mindegyiket. (Utóbb egy kedves hegyaljai borász barátommal beszélgetve megtudtam, hogy nagy hamisítókként tartják őket számon.)
Egy biztos, ide szívesen beülnék máskor is, de inkább pálinkázni, abban a műfajban talán jobbat adnak.
Ételeket nem kínálnak, az ételrovatban a bort illetve annak választékát jutalmaztam.