Ez valami csoda!

Mikor végre megtaláltam a Szent Anna templomot (ami se nem Kelebia, se nem Csikéria, se nem Tompa, de leginkább Imre-major vagy bárómajor...) és csudaszép! Talán ejtek szót a báróról is, meg a kastélyról is, de maradjon itt témának a templom, ami egy hatalmas ékszerdoboz. Mondjuk ékszerdoboznak hatalmas, de templomnak meg inkább kicsi, kedves, emberléptékű. Csak ízelitőül... a tetejét, a tornyát díszítő színes majolika a Zsolnay gyárban készült. Kedves ember, akivel már annyit telefonálgattunk egymásnak, ott várt előtte, nyitotta az ajtókat... áá, de szép! Belemerülhetsz egyedül a szakrális homályba, megérzed, milyen szándékkal, milyen indíttatásból eredt is ez. Rédl Béla báró nagyon vallásos ember volt, meg is akart felelni ennek az érzésnek a külsőségekben is, Az oltár, az oszlopok Carrara-i márványból vannak, és olasz mestert hozatott, hogy ne legyen hiba... az a csavart formájú vörösmárvány oszlop, ami a szószéket tartja, a báró birtokán termett egy évnyi termény ára. Kedves vezetőm cinkos jóindulatából felsurrantunk a karzatra, onnan nézte/hallgatta egykor a bárói család az istentiszteletet, aztán kimerészkedtem a szószékre is, és onnan szakráltam szanaszét. Nem tudom, mit adnak vissza ebből a képek, de egyedi, varázslatos élmény, és általában minden csak akkor az igazán, ha csak a tiéd, ha nem kell senkit kerülgetned, ha szabadon ujjonghatsz kedvedre, ha akarsz. Vagy imádkozol, elmélyülsz, amihez csak hangulatod támad. Emlékezetes élmény.