Nem simán, de ötös

Mert lássuk csak.... gondoltam, hogy az ittjartam alapján beugrom ide, a mások által magasztalt cukrászdába. Úgy jól is néz ki, meg nem annyira jól is. Amolyan laza, közösségi tér, van egy játszótere a ház mellett, ott hancurozik egy rakat gyerek, szülői pislantások közepette. Páran nyalogatnak ezt-azt a kinti teraszon, mások meg süteményt visznek haza. Szép a pult, a sütemények vonzók. Sorrakerülök. Mondom, hogy fagylaltot szeretnék enni, itt, helyben. A szőke nő indokolatlanul nyersen elhajtott, hogy ide akkor jöjjek, ha süteményt akarok, a fagylaltért meg menjek a fagylalthoz. Láttam ám, hogy a fagylalt az kitelepült, a házon kívülre, a játszótér bejáratához. Okos döntés. Az ott álló férfi már nem volt annyira barátságtalan, megbeszéltük, hogy három gombócot kérek, és itt, helyben. Papírpohárkában kaptam, de kérhettem volna üvegpohárba is. Mangót kértem, kókuszt, meg még valamit, 500 forint gombóconként. Beültem enni, és tényleg nagyon finom a fagylalt. A férfi később bejött és rákérdezett, hogy hogyan ízlik? Ez egy jópont, meg is dicsértem a fagyit. Azután mélyebb merítést gondoltam, lássuk csak a sütiket is, sok mentes volt közülük, de nem voltak drágák. Itt már a barnább hölgy szolgált ki és egyáltalán nem volt barátságtalan, sőt. Mangós-maracujás szeletkét kértem, nem bántam meg, hozzá Pepsi zero colát, azt hiszem, Pepsiből még nem ittam soha zerót. A sütemény 1300 forint volt, A hely, a futó rosszabb benyomás ellenére magasan ugorja az ötöst, az igazán ajánlott kategória.