A nagy falra fel van festve, hogy valahol itt van, de sűrű bozót öleli az épületet, hát kerültünk, ahol lehetett. Vacak kis raktárak sora, aztán valami kültelki irodaféleség, egy nő végre szóba is állt velünk, persze, itt van ebben az épületben, csak hajrá,,, meg kell kerülni és a másik oldalon. De hiszen onnan jöttünk. Szerinte ott van, menjünk vissza, bár ő nem volt még ott. Jó, hát vissza. . . aztán egy nagy bolt előtt egy kint kutyával unatkozó nő ránkkérdezett, hogy mit keresünk, mondtuk, jó, hát jöjjünk, ez az. De hol egy cégér, egy tábla? ? Nincs. Fent van a falon. Bementünk hát a Nomád sportruházatba, kiderült, hogy annak az egyik része a múzeum. 1500 fejenként a beugró. Fizettem, mint katonatiszt. Aztán bementünk a függöny mögé, láthatod, micsoda fantasztikus csodák vannak itt kiállítva! Időrendben, a régitől az újig. . . egymás mellett sorakoztak az országutak királyai, a régi kicsiktől a később óriás benzinfalókig, lenyűgöző látvány! Akkor is, ha nincs különösebb műszaki érdeklődésed, mert például nagy általánosságban engem sem érdekelnek az autók, csak járok velük. De ezek az ipar ékszerei! Száz év művészete, a klasszikus pasztell színek, ahogy egymást növik túl egyik. a másik után. A sztárok, elnökök autói. . . nagyon jó kis tárlat ez, nincs minden egymás hegyén-hátán, ez egy márka története szépen, lineárisan. Ajánlom mindenkinek, mert jó élmény nagyon! Így képen is szépek, igaz?