Találkozás a feudalizmussal

Egyszer túl korán érkeztem Gödöllőre egy vizsgáztatásra, és nyertem pár szabad órát, így ellátogattam Turára és felfedeztem a kastélyt. Nagyon izgalmas élmény volt, a portán lévő őr azt mondta, hogy menjen csak nyugodtan, nézze meg, aztán vigyázzon magára! Romantikusan érdekes volt, valami Angelina Jolie-kiállítás volt benne, a lépcsőkön, a falakon plakátok, én nagyon nem éreztem a romokhoz illőnek, de ezt találtam. Végigjártam és holtában is szép volt. A télikert, az emeleti folyosók, szobák... Ez kb. 10 éve történt. Azóta nagy fordulatot vett a világ, a mai tulajdonos egy nagyobb budai lakás áráért megkapta az épületet, politikai vetületek is lettek rajta, uniós pénzek is dőltek bele, hát, most ereje teljében pompázik! 5 csillagos hotel. Gondoltam ma, meglátogatjuk, mivé lett a régi csontvázra épített új külső? Megnéztem a neten, azt írták, van valami jegy, amit helyben meg lehet venni és csoportosan látogatható, igen korlátozott mértékben. Ok, legyen. Aztán úgy elkergettek a kaputól, mint egy koszos koldust! Nem, itt nem lehet ilyen jegyet venni, na, menjek szépen haza, érdeklődjek a neten, nem zavarjuk csak úgy a főurakat! De legalább egy fotót messziről, az útról... nem lehet! Csak kívülről megnézni... nem lehet! Na, kifelé, kerítésen kívül, minden be van kamerázva! Hát így esett meg a mai kalandunk a kastéllyal és az új földesúrral és pandúrjaival.