Hogyan is mondjam...

Hát, gyalázatos, na. Szóval, az ebédelhetnék tegnap Túrkevén tört rám, nézem a lehetőségeket, ez itt rendesen le van húzva az ittjartamon, a Googleben viszont sokan örvendeznek ide. Inkább kimentem a Hellasba a termálfürdőhöz, de az meg egy poros parkoló oldalán valami sátorponyvával borított elrettentő. Erre visszafordultam ide, jöjjön, aminek jönnie kell. Az ember nagy levegőt vesz és bemegy. Senki nem volt bent rajtam kívül éppen, nem is volt nagyon taszító, nem is volt vonzó. Egy falusi étterem. Nahát, mi van abban... két nő látszik, itt dolgoznak. Mondtam, kiszaladok kezet mosni. Hááát... ööö... szóval, a "piszoár" egy amolyan falmelletti vályú, mint régen a laktanyákban. Közben bejött egy pasi, egyszál trikóban és valami kempingnadrágban, nyilván itt dolgozik, nyomott egy nagy csobogósat, mint egy ló, aztán befelé sem mosott kezet, meg kifelé sem. Nyilván ő volt a szakács. Pfejjj... kifelé menet az étterem feléig érződik a kijövő pisiszag, ami a recsegve-ropogva nyíló, elhanyagolt WC-ből jön. Itt kellett volna futva távoznom, de már nem vitt rá a lélek, mert hát használtam már az infrastruktúrát. Kaptam étlapot, a legigénytelenebb étlap, amit láttok a képen, emlegettem két levest, azok már nincsenek, elfogytak, grízgaluska van vagy gyümölcsleves. Legyen grízgaluska. Kaptam is nagy tállal, erősen csorba szélű a tál, de hát nem lehet minden tökéletes. meregettem, ettem, amúgy átlagos menzaleves. Közben református gyerekek jöttek be nagyobb csapattal, úgy látszik ez iskolai étkezde is, "Aki ételt, italt adott, annak neve legyen áldott!" - hangzott kórusban és itt nyilván a csobogó szakácsra gondoltak. Mögöttem két asztallal nemzetiségi kamaszok ültek, botrányos módon, nagyon hangosan káromkodtak. A végén aztán mindenkitől felhangzott az "áldás, békesség!" Pacalt kértem másodiknak a maradék kínálatból, itt krumpli nélkül adják, kenyérrel, szerény uborkával, Krumplit nem lehet hozzá kapni. A kenyér nem volt friss, a pacalt, ha jól érzékeltem, nem mosták ki megfelelően előzetesen, az uborka valami szétpuhult dolog volt. A legyeket állandóan hajtanom kellett a kenyérről is. Lelkesen integettem, hogy fizetek, kártyával is lehet szerencsére, 3400 forint igazán nem sok egy ebédért manapság, de viszont...