Jól jártam

Úgy kerültem ide, hogy a Finta múzeumba mentem nagy lelkesen, ami valamilyen műszaki, energetikai okokból be volt zárva, az ilyen dolog nem mindig akaszt meg, lelkesen csörtettem át a kerten, amikor az épület másik végéből egy másik férfi jött elő és végül találkoztunk. Kifejeztem magasszintű csalódásomat a múzeum bezárásával kapcsolatban, erre ő azt mondta, hogy hopp, rögtön bezár itt mindent, és átvezet a Vadász Pál múzeumba. Én ajánlottam a kocsimat, ebbe is maradtunk, el is indultunk a Kossuth u. felé. Ott aztán kiriasztás és már bent is voltunk a házban. Vezetőm hagyott egy kicsit tobzódni a retróban, Érdekes, hogy egyre több helyen biztosítanak teret a szocialista félmúltnak, azok használati tárgyainak. Nem baj, mert érdekes és szórakoztató is. Közben bent a belső termekben belőtte a kísérőm a Finta-kiállítás elektronikus hátterét, végignéztük, amit lehet, közben kint eleredt az eső, dörgött, villámlott és csak úgy verte a tetőt. A Finta testrévekről nagyon sok érdekes dolgot megtudtam, akikről eddig bizony hiányosak voltak az ismereteim. Ritkaság, hogy egyetlen családból három világhírű szobrászművész is fakad, van, aki Párizsban tanult és alkotott Rodin mellett, a Rodin-szobrok kezeit például sokszor ő csinálta, azután van testvér (Sándor), aki Brazíliában majd az USA-ban teszi híressé magát, majdnem ő csinálta a riói Krisztust is, együtt dolgozott az alkotóval, Amerikában a polgárháborús szobrai voltak ismertek, Sámuel meg itthon maradt, szóval, sok-sok értékes dolog maradt utánuk. Érdemes megnézni ezt a helyet nagyon!