NULLA A KÖBÖN!

A közeli Wenckheim-kastély recepcióján érdeklődtünk, hogy a náluk tett látogatás után hová mehetnénk ebédelni a környéken. Ők ajánlották a Park Éttermet, és mi elfogadtuk az ötletet. Pedig hát, nem volt jó ötlet! Nagyon nem! Ha adhatnék itt nulla pontot, azt jelölném be a hely érdemei szerint...
Minden általunk elért információ-forrás azt írta, hogy szombaton 17 óráig van nyitva ez a hely. Ehhez képest 14 órakor belépve a teljesen üres étkezőbe, arról tájékoztatott bennünket a pultban ácsorgó kiszolgálónő, hogy már csak menü van: csontleves és óvári szelet párolt rizzsel. Különösebben nem örültünk a valójában nem is kínálatnak, de messziről jöttünk, éhesek voltunk. Valamit csak kellene ennünk. Erre megmutatott a kiszolgáló egy tányéron néhány hideg, összeaszalódott sajtos húsdarabot, hogy ez lesz felmelegítve az óvári szelet. Hitetlenkedve csodálkoztunk, hogy ezt így mégis hogy gondolja. Nem is értettem egy ideig, hogy tényleg azt mondja-e, amit érteni vélünk, bár valójában nem értjük. Mert éttermi ebédnek nagyon nem nézett ki az a szerencsétlen maradék valami a tányéron. De hiába reméltem, hogy ezek a taplóhúsok csak minták érték nélkül, és valaki a konyhán mégis süt nekünk ebből frisset. Az ebédajánlat húsokról kiderült, hogy azt reggel 8-kor készítették, azóta várják jobb sorsukat mindenre vevő vendégek formájában...
Nem mi voltunk azok! Elképzeltük ugyanis a megmikrózott cipőtalpat és mellé az ugyancsak melegített száraz rizsköretet, és nem kértük a menü-ebédet. De hogy másban se reménykedjünk, még azt a tájékoztatást kaptuk búcsúzóul, hogy nincs másik étterem itt a kisvárosban. Ki hogy nevezi. A lényeg, hogy mi pár perc múlva már egy igazi vendéglátóhelyen voltunk, és frissen készült, remek ételt ehettünk.
De a Park Étteremben felkínált maradék helyett egy párizsis zsömlét is többre értékeltünk volna a vegyes boltból. Ehhez képest azt hallottuk, hogy az önkormányzat a remek kis szálláshelyet, ahol éjszakáztunk, arra az üzemeltetőre akarja bízni, aki ezt az éttermet viszi. Nem kellene még ezt újra megfontolni?