Nem a konyha a hely erőssége

A Remete Pince volt az az étterem, amibe már évek óta szerettünk volna eljutni, mert kívülről nagyon tetszett. A Duna-part és a Strandfürdő között futó nagyon hangulatos Fürdő lépcsőről nyílik a bejárat, előtte szép időben panoráma terasz működik. Az éttermet 2004 óta családi vállalkozásban egy magyar házaspár üzemelteti. Alapvetően hagyományos magyaros, különösebb izgalmaktól mentes ételeket kínál az étlap. A belső tér nemkülönben hangulatos, egy törökkori pincerendszerben alakították ki az éttermet, amelyet az adventi időszakban nagyon szépen feldíszítettek, karácsonyi díszbe öltöztettek. Ez egyébként valami váci nagy kezdeményezésnek tűnt, mivel több másik vendéglátó helyen is azt tapasztaltuk, hogy csinos adventi ruhát kaptak, de a Remete Pince e téren kiemelkedett a többi hely közül a díszítés hangulatosságában, gazdagságában, eleganciájában. Az árakat én az átlagnál, illetve a konyha teljesítményével összevetve is magasnak, drágának éreztem. Az előételek árai 2950-5900 Ft között alakulnak, a levesek 1700-2750 Ft között, a főételek 4100-10500 Ft között, desszertek 2000 Ft környékén alakulnak. Többféle kétszemélyes vegyestálat is kínálnak, valamint évszakonként változó szezonális ajánlatot. A magyaros gulyásleves (2750 Ft) fáradt, állott volt, túlkészült, túlságosan apróra vágott zöldségekkel. A kenyér átlagos bolti tömegtermék. Az adag egy tányérnyi, nem kiadós. A helyi, váci illetőségű Lingvay Pincészet Kőszentes Zöld Veltelinije (460 Ft/dl) nem volt valami meggyőző, ittam már ennél jobbakat ebből a szőlőfajtából, hogy finoman fogalmazzak.
Sajnálom, hogy a konyha ennyire nem tudta hozni a szintet, de emiatt én 3 pontnál jobbat nem tudok adni az össz-élményre. Pozitívum, hogy nincs kötelező szervizdíj, és a kenyérért sem kellett pluszba fizetni.
Talán akkor vállaljuk a legkevesebb rizikót és elkerülhetjük a csalódást, ha csak egy italra térünk be, mert a hely hangulata az szerintem csodás. Nyaranta csoportokat is fogadnak.