Az idő betege

Pusztul, a szemünk láttára, de pont azért megyünk el oda, hogy még állva, lábon lássunk egy ilyen méltóságteljes öreg épületet. ami még őriz valamit az eredeti alakjából, díszeiből. Én olyan bármilyen kastélyba bemenős vagyok, most itt nem volt nagyon hogyan. Ajtó zárva. A főbejáraton figyelmeztetnek, hogy az államé, te meg nem vagy az állam, na, menj innen. Jó, de hát kié legyen, ha nem államé? Mondjuk az önkormányzaté, egyházé, alapítványé, vagy esetlen az eredeti tulajdonosok leszármazottjaié. Ez Magyarországon viszonylag ritkán fordul meg a fejekben. Rekviráltuk, oszt annyi. Nincs pénz a felújításra? Hát akkor itt pusztul, omlik. Van pénz rá, mert kértünk az EU-tól? Akkor egy darabig talán múzeumként szolgál, aztán hóna alá csapja az "állam" egyik cimborája, mert ugyebár sokba kerül fenntartani. A kastély meg... Ürményi József, amikor megtehette, kastélyt épített, azután amikor nem ment annyira jól, akkor meg eladta a sörgyáros Dreher Antalnak. Aztán a kastélyok sorsa tovább üldözte, német hadikórház, majd mezőgazdasági iskola, és tulajdonképpen mit lehetne rendbehozni ezen, és milyen szinten? Korabelinek tűnő álberendezéssel? És aztán akkor mi lesz?