Csodák sora az ország tortájának szélén

Elfogult lettem, bámulatosak ezek a nyírségi Árpád-kori templomok. Itt is gondosan lefixáltam magamnak előre, hogy majd találok embert, aki beereszt, de nem is kellett volna, éppen egy kiránduló iskolai csoport töltötte meg a templom padjait, vidékeik lehettek a gyerekek, mert valamennyien illendően köszöntek, amikor beléptem. Ilyen Budapesten vagy budapesti gyerekekkel nem nagyon fordulna elő. Így aztán közéjük telepedve meghallgattam a templomról szóló fontosabb információkat, És amikor elköszöntek, kivonultak a vezetőikkel együtt, magamra maradtam a templommal. Nagyon jó érzés volt szabadon kószálni az ősi falak között, megtapintani az időt magát. Kint a gyönyörű harangláb a templom előtt, idilli környezet. Nekem sem kellett volna úgy meghalnom, hogy ne lássam ezt, és neked sem kéne.