Inotai hőerőmű Várpalota

Az erőmű terveit csehszlovák mérnökök dolgozták ki, de a berendezések beltéri szerelését is csehszlovák partnercégek végezték el. Építeni 1950-ben kezdték. A próbaüzemét 1951. november 7-én kezdte a létesítmény, innen kapta az akkori hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. Még ebben az évben, december 6-án kezdte az áramszolgáltatást az elektromos hálózatba. A működése azonban nem volt problémamentes, rendszeresek voltak a berendezések meghibásodásai, de a várpalotai szánbánya sem tudott elegendő mennyiségű szenet biztosítani, emiatt pedig távolábbi bányákból voltak kénytelenek pótolni a hiányzó fűtőanyagot.
1973-75 között egy gázturbinás csúcserőművet is építettek, így az erőmű teljesítménye 164MW-ra nőtt. 1977-től szükségesség vált az erőmű kazánjainak renoválása is, mivel addigra elhasználódtak. A 80-as években további problémát okozott az a tény is, hogy 120 tonna kén-dioxidot bocsátott az erőmű a levegőbe. Mivel a környezetvédelmi előírások szigorodni kezdtek, 1990-ig telepítettek pernyeelválasztó berendezéseket is.
A kilencvenes évek elejére már erősen elavult a létesítmény, ezért megkezdték az erőmű modernizációját, az átépítését és a bontásokat. Az erőmű akkor került magánkézbe, amikor a magyar állam 1998. március másodikán privatizálta az akkor az erőművet birtokró Bakonyi Erőmű Vállalatot. A következő évben lebontották az egyik kéményét is.
A fejlesztésekkel azonban elkéstek, már nem volt szükség az erőműre, 1999-ben nem is hosszabbította meg a Magyar Villamos Művek az erőmúvel fennálló szerződésüket.
2000 márciusától leállt a gázturbinás csúcserőmű, a szenes erőművet pedig 2001. december 30-án állították le.