Mert egy kuriózum

De csak ezértis megkerestem. Nem könnyű... a világ végén van Velemérben, egy egyautó széles úton lehet odajutni, éppen szedték a szemetet, a kukásautó leparkolt az úton, a személyzet bement kvaterkázni az ismerős házába, a motor járt, én félreálltam, hogy majd elengedjem, de csak nem jött... kis faluban ez így szokás, aztán, amikor már ettek-ittak bent, én meg már visítófrászt kaptam a kerítésen kívül, kedélyesen kijöttek, beszálltak, még beszélgettek egy sort a kocsi mellett, aztán komótosan elindultak. Na, így lehet eljutni a címig... ott van a Sindümúzeum is, meg a Csinyálóház is, be is voltak zárva rendesen, hiába az izgatott látogató, nem volt mit tenni, felhívtam a nagy telefonszámot, ami ki volt pingálva, hogy hol a szobor? Budapestről meg is jött az eligazítás, hogy jó helyen járunk, csak le kell menni mélyen a völgybe hátul, aztán majd ott... és tényleg. Megleltük a szobrot egy tavacska partján. Hát, most mit is mondjak... ez a pompás hadfi, akiről az ismertető áradozik, egyedüli ábrázolás a világon. A hun Attila legkedvesebb embere, hadvezére... hogy azt honnan a macskafarkából tudja az utókor, hát vesszek meg, ha rájövök. Ha a készítő személyesen ismerte jeles hunt, aki még ráadásul gáláns úriember is volt, nem rombolta le Rómát, tudjuk, a hunok mind magasan képzett, jó iskolákat járt műértők és műkedvelők voltak, szóval, ennek ellenére ez a fazon úgy néz ki, mint Jabba a Csillagok háborújából. Lehet, hogy ilyen volt, tényleg. Persze, így lovagolni nehéz lehetett. A másik megoldás, hogy ismerjük az un. "kunbabákat", a pusztai népek ábrázolásmódját. Kunszentmiklós környékén bármikor beléjük botolhatsz. Az egy ilyen barbapapa-szerű képződmény, ez is talán arra hajaz. Na, de az a kard meg az a pohár a kezében... szóval, ilyen, na. És a világon csak egy van ilyen.