Az igazán kihagyhatatlan klasszikus

Ha máshová nem is, de azért a veleméri Árpád kori templomhoz biztos mindenki elmegy egyszer-kétszer, annyira közismert turistalátványosság. Nyilván mindenkinek elmesélték az idegenvezetők sokszor, hogy milyen régi ez a hely, valószínűleg még István király adott parancsot a megépítésére, az 1300-as években már meg is említik, a híres freskói meg hát csodálatot váltanak ki mindenkiből. Megint csak a biztosra akartam törekedni, amikor a hölgyet felhívtam előre párszor, hogy biztos nyitva legyen, de ehhez nem kellett semmiféle szervezkedés, a hölgy jön és ott van, akár telefonálsz, akár nem. 20 éve! Ember, ez a drága nő 20 télen és nyáron állandóan ott van, kinyítja az ajtót, és szedi azt az igazán minimális belépőt, ami ezért a templomért semmi! Mellékesen szárított vargányát is árul üvegben, megdöbbentően tömény, érzéki gombaíze van! Na, és hát a freskók meg a fények. nem mesélem el, mindenki tapasztalja meg maga, az egyik falon vannak hosszúkás ablakok, a másikon nem, csak freskók, és a kerek ablak is fényt vet, ami a hátsó, félkörű oltárrészben van. A fény évszakonként és napszakonként vándorol, meghatározott rend szerint a freskókon. Maga a tervezés is gyönyörű, hogy valaki ezt így fundálta ki, de sétálni ebben a fényidőben maga az ajándék! Most is teljes verőfényben voltunk ott, a sugarak áttörtek a falak résein, a Nap festett, mutatott, amit csak tudott!