Ajánlott vacsora

Nem sokszor fordult elő, hogy Budapesttől nem olyan messze megéheztem volna hazafelé. Ha már eljövök idáig, azt a pár kilométert már kibírom nyelés nélkül is. De most semmi nem hajtott, itthon nem tudtam semmiről, hát ide betévedtem. Egyszer régen, emlékszem, hogy megálltam valahol itt és felháborítóan drágának találtam a helyet. Talán ez volt az, talán nem. Most nagy csendesség fogadott, vendég alig, hétköznap este az M7-en. Láthatóan - az étlap szerint - pizzára vannak kihegyezve. Én meg nem. De azért akad itt más is. Legyen gulyásleves, meg karaj... Mit is mondjak... egyáltalán nem volt rossz. A leves nem volt sem híg, sem sűrű, pont olyan, amilyennek lennie kellett, nagyon figyelmesen szólt a felszolgáló az erős hozzávalókról, okosan figyelmeztetett, nem bántam meg semmit. A rántott hús is nagyszerű volt, a szósz hozzá remek, a vajban sült petrezselymes meg jó találat! A hely szép, az ősz hidegre fordul, nemsorára itt a zimankó, olyan kis nyár vége vacsora volt ez.