Velencei-tó Velence

Gárdonynál a parton ülve néztük a hullámok hátán ügyeskedő vitorlásokat és szörfösöket. Hazaúton már lógott az eső, de megúsztuk szárazon.

Hétvégén is sokszor lementünk a tóhoz, ráadásul a gimnáziumi osztályomból 3 osztálytársam is volt, akik a Velencei-tónál laktak (Gárdonyban, ill. Velencén), így a hozzájuk való baráti látogatásokat gyakorta összekötöttük fürdőzéssel. Szintén a tóhoz kapcsolódó élmény a velencei ifjúsági tábor, ahol több alkalommal edző táboroztunk, nyaranta a különböző sportegyesületek között fel volt osztva, ki mikor mehet. Még az elmúlt években is jó volt újra ellátogatni ide, már a gyerekekkel együtt, tóparti wellness hotelben megszállva, illetve munkahelyi csapatépítésen is jártunk itt. Nemcsak fürdeni volt klassz a tóban, de a környéken, a tóparton sétálni, a gazdag növény- és állatvilágot felfedezni, meglátogatni. Ezek után szörnyű látni, hogy jelenleg mennyire lecsökkent a víz szintje, hiszen 2019-2021 között a tó elveszítette a vízmennyiségének 44%-át, ami brutálisan sok, hiszen egy sekély tóról van szó, ami amúgy hazánk 3. legnagyobb természetes tava a Balaton és a Fertő-tó után. A vízállás 50 cm-esre csökkent le idén augusztusban. A vízügyi szakemberek foglalkoznak a témával, próbálnak megoldást találni. Remélem, sikerrel járnak, mert szörnyű lenne, ha teljesen kiszáradna a Velencei-tó. Az emlékeimben egy 5 pontos hely lesz mindig, a jelenlegi helyzet viszont szörnyűséges (1 pont se).

Sok volt az elhullott hal tetem, nem éppen volt tiszta a víz. Sétálni nem volt rossz a parton, de fürödni semmiképp nem térünk vissza.