Meg akkor talán még viszonylag újak voltak a farkasok, azokat is megnéztük, de sajnáltam is, meg nem is őket, nem tudtam jobbat elképzelni nekik. Viszonylag békés, csendes látogatás volt, Néhány ember sétált még arra rajtunk kívül. Nos, ma kinéztünk ide megint, sok év után. Minden parkoló tele a környéken, nagy mutogatás, forgalomirányitás van, mint Kapolcson a völgymunkások. Végül találtunk is helyet, meg is fizettük az árát, de hát a medvéknek is enni kell valamiből. Nem voltak ott a medvék a kerítésnél, mint régen, valahol hátul hűsöltek a fák között, volt viszont helyettük egy ilyen ráépített vurstli, mindenféle mulattatóval, medvelift, kisvasút, emlékpénzverdék, utcazenészek, kürtőskalács, sok család, rengeteg zajos gyerek, de van is már mindenféle állat: lámák, oroszlánok, szintén mentettek, ormányos medvék, aligátorteknősök. . . . A legtöbb helyre ki van írna, hogy kutyát ide vinni nem szabad, ennek ellenére, rengeteg kutya volt. Nem értem. Fogja magát valaki és kiviszi a kutyáját ketrecbe zárt állatokat nézni? Miért? Hogy jól kiröhögjék a rácsok közt raboskodókat? Láttam, hogy egyes kutyásoknak nagyon nem tetszetek a táblák, de különösen a farkasoknál, oroszlánoknál sokszor fel van hívva a nagyérdemű figyelme, hogy kutyát NE, NE! A nagyérdemű meg csakazértis. Szóval, lehet nézni a porban félholtan heverő farkasokat, a polcokra, mint ravatalokra kifekvő oroszlánokat, a néha felbukkanó medvéket. Van, ahol 5-6 is pihen egyszerre az árnyékban. Zene szól, gyerekek ordibálnak, Hát, itt sem lennék medve. De például a hollók külön testszettek. Ha hármast adtam akkor nem az állatokat hármasoztam le, ők erről nem tehetnek. Sajnálom ezt az egész helyzetet. A pénzt nem sajnálom, az kell a fenntartásra, etetésre, mindenképpen.